Címke: Unokázós csalás

Helyszín: lakótelepi lakás, hajnali 1 óra. Nagyi telefoncsörgésre ébred. Odacsoszog a telefonhoz, fölveszi, álmos hangon beleszól. A vonal másik végén kétségbeesett, elhaló hang, alig érthető, amit mond.

• Nagyi! Nagyi! Bajban vagyok, segíts…
• Te vagy az, Sanyikám?
• Igen, Sanyika vagyok. Ittam, összetörtem a haverom kocsiját… El fognak vinni a rendőrök!
• De hát Sanyikám… Megsérültél? Jól vagy?
• Én nem sérültem meg, csak a másik sofőr…. Jaj, Nagyi! Nagy hülyeséget csináltam… Nem akarok börtönbe menni!
• Ne félj, nem fogsz börtönbe kerülni.
• Nem érted, Nagyi? Ittasan csináltam egy balesetet! Le fognak ültetni pár évre. A másik sofőr azt mondja, legalább félmillió forintos kára van. Mindjárt hívja a rendőröket.
• Jaj, Sanyika, mondd meg neki, hogy kifizetjük azt a kárt…
• Nincs nálam egy fillér sem. Nem tudnál segíteni?
• Mondd meg nekik, hogy a jövő héten összedobjuk anyádékkal.
• Már mondtam, de azt mondják, ha nem fizetek azonnal, kénytelenek lesznek rendőrt hívni. Mennyi van otthon nálatok?
• Háromszázezer van félretéve a festésre, elküldöm nagyapádat az automatához, ott fel tud venni még százötvenezret.
• Az nem elég. Azt mondja, a foga is kitört, még százezer lesz a megcsináltatása. Nagyi, nem tudnátok még pénzt szerezni valahonnan?
• Honnan Sanyikám? Minden bank zárva van ilyenkor. Nagyapádnak van még ötvenezer dugipénze, esetleg becsöngetek a szomszédhoz…
• Kérlek, ne! Nem akarom, hogy mindenki tudja, hogy ittasan karamboloztam. Azt mondja az úr, hogy elég lesz annyi egyenlőre.
• Jaj de jó! Sanyikám, akkor felugrasz a pénzért?
• Nem, addig tartanak fogva, amíg nem kapják meg a pénzt. Nem akarják, hogy meglépjek. Küldenek valakit, csak mondd meg, hová, mert a lakásotok címét nem adom meg ezeknek.
• Sanyika, te nagyon okos vagy. Várj, a nagyapád kiveszi a pénzt, és ott várja az X utcai bankfiók automatájánál az illetőt…

Kedves Nagyi! Kérlek, ne mondd, hogy milyen hülye voltál, amiért hagytad magad ilyen könnyen becsapni. Sajnos nem te vagy az első, és nem is az utolsó. Ki van ez találva, akkor hívják az embert, amikor még félálomban van. Tudják, hogy Te jó ember vagy, egy olyan kor szülötte, amelyben még segítettek egymásnak az emberek, hogyne segítettél volna épp a bajbajutott unokádnak! Egy nagyszülő az életét is odaadná az unokájáért, nemhogy a megtakarított pénzét. A csalók pont ezt használják ki. Zihálnak, elhaló hangon beszélnek, hogy ne ismerd föl, hogy nem az unokáddal beszélsz. Nem hagynak gondolkodni. Egyik ismerősöm szülei negyedórát tárgyaltak a pénzről, mire beugrott nekik, hogy unokájuk még csak négyéves, milyen bajba keveredhetne hajnalban? Kiborította a kakaót? A Te unokád viszont húszéves, buliba jár, autón viszi haza a csajokat (mint annak idején a nagypapa, csak ő a bicikli elejére ültette őket). Szóval, nem hülye voltál, csak egy kétségbeesett nagymama.

Azt mondod, tudták az unokád nevét is. Nem, nem tudták. Amikor elhaló hangon beleszólt a telefonba, hogy „Nagyi, bajban vagyok”, Te kérdeztél vissza, hogy Sanyikám, te vagy az? Emlékszel? Ő csak megerősítette, hogy ő Sanyika. Régi mentalista trükk. A múlt századi Amerikában egy csaló első útja a kisvárosi temetőbe vezetett, leolvasta a friss sírok fejfáit, majd betért a kocsmába, ahol szellemeket idézett. Ha a kocsmában találkozott Jackson nevű személlyel, annak némi készpénzért cserébe előadta, hogy a három nappal ezelőtt elhunyt Peter Jackson nevű bácsikája mit üzen a túlvilágról.

Honnan tudta a telefonszámod?  Nem tudta. Vett egy régi telefonkönyvet, találomra hívogatott számokat. Azt mondod, de hiszen tudta, hogy van unokád. Dehogy tudta! Próba szerencse alapon dolgozott. Elsősorban azokat hívogatta, akiknek a neve úgy kezdődik, hogy özv. vagy id. esetleg valamilyen-né, előbb utóbb talált közöttük olyat aki, idős és van unokája. Hogy száz hívásra jutott egy, amely több százezret jövedelmezett? Ja, nehéz szakma ez. És milyen rendes volt, hogy nem akart fölmenni a lakásotokba! Persze, hiszen fogalma sem volt, hol laktok, és fura lett volna egy unokától, ha nagyszülei lakcímét tudakolja. Ezért inkább fölajánlotta, mondj egy helyet, ahová a pénzért küld. Mit mondasz? Hogy legközelebb úgy fejbe csapod a déditől örökölt esernyő tiszafa nyelével? Ne tedd, és a nagypapa se próbálja őket egyedül elkapni, már nem egy Piedone, legfeljebb deréktájt.

Ha ilyen hívást kapsz, és mindenáron segíteni akarsz, alkudozz vele hosszan, nagypapa pedig hívja mobilról a rendőröket, ők majd megmondják, hogyan tovább. Vagy ha ezt nem akarod, küldd egy távoli helyre az illetőt, hadd várakozzon rád ott egy-két órát, aznap már nem lesz idő más idős embereket becsapni.

Kedves Unokák és Szülők! Ti pedig beszéljetek a Nagyikkal, Nagypapákkal. Készítsétek föl őket, hogy előfordulhat ilyen hívás. Az elkövető felkészült, ők nem. Állapodjatok meg valamilyen közös jelben, amit az unoka csak akkor mondd, ha tényleg gondja van. Az álunokák meg maradjanak csak bajban, kopjon föl az álluk!