A kriminalisztika fő kérdései

Kezdő nyomozók gondolkodásába különféle kriminalisztikai órákon próbálják meg beleverni a szakma hét főkérdését: Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Ki? Kivel? Miért? A vicces az, bármilyen szimplának is tűnnek ezek a kérdések, mégis működnek a gyakorlatban. Ha egy nyomozás valamennyi fenti kérdésre tisztázta a választ, ez alapján már könnyen összeállítható az úgynevezett történeti tényállás, a többin meg eljogászkodnak az ügyészek és a bírók.

A kriminalisztika hét főkérdése működik akkor is, ha bűncselekmény áldozata lettünk, és azon gondolkodunk, mi kerüljön a feljelentésünkbe. Ha a feljelentésben írt tények a legjobb tudomásunk szerint tartalmazzák a kriminalisztika fő kérdéseire a választ, nem lőhetünk nagyon mellé, ráadásul a nyomozást is segítjük vele, hiszen a nyomozás rögtön a lényegre koncentrálhat, nem kell hosszadalmas kihallgatáson tisztázni, mi is történt valójában. Vegyünk egy példát!

Tisztelt Rendőrség! 2021. április 2. napján ismeretlen személy ellopta a pénztárcámat, benne 100.000 forint készpénzt, a személyi igazolványomat, a lakcímkártyát, a bérletszelvényemet. Reggel hét óra előtt tíz perccel szálltam fel a 999-es buszra a Kukutyin utcai megállóban, ekkor a tárcám még megvolt, hiszen a bérletem felmutattam a buszvezetőnek. A buszon utazott egy fiatalokból álló három fős társaság, vidáman lökdösődtek. Egyik alkalommal az egyiküket nekem lökték a többiek. Mással testi kontaktusba nem kerültem az utazás során. A Zabhegyező végállomáson pogácsát akartam venni, ekkor vettem észre, hogy nyitva van a táskám, és hiányzik belőle a tárcám. Visszamentem a buszhoz, de ott nem találtam meg a tárcámat. A tárca értéke körül-belül 10.000 forint volt. A buszon kamera működött, indítványozom a felvételek lefoglalását. Tisztelettel Feljelentő (személyi adatai és elérhetősége)

A fenti feljelentésben benne vannak a kriminalisztika főkérdéseire a válaszok. Kiderül belőle:

  • Mi történt.
  • Hol történt.
  • Mikor történt.
  • Valószínűleg hogyan történt.
  • Valószínűleg ki a tettes.
  • Kivel követte el a lopást.
  • Zsebtolvajlás esetén a miért kérdésre viszonylag evidens a válasz.

Alkalmazzuk bátran a kriminalisztika hét főkérdését akár a magánéletben is, ha tudni szeretnénk, hogyan tört el a kínai vázánk. 🙂

Elengedési zavarok

Avagy miért nem tudunk elköteleződni az elengedés mellett?

Ha a sértetté válást betegséghez hasonlítjuk, látnunk kell, ahogy a gyógyulás esélyét is javítja, ha minél előbb orvoshoz fordulunk, úgy bűncselekmény áldozataként sem mindegy, mikor jutunk el a hatóságokhoz. Orvosi körökben gyakran emlegetik a betegségbelátás fogalmát, vagyis azt a pontot, amikor a páciens felismeri, hogy beteg, és tenni kellene valamit a betegség ellen. Számtalan bűncselekménynél találkoztam hasonlóval. A sértettek rendszerint beszámoltak olyan pillanatról, amikor érezni kezdték, valami nem stimmel, valami gyanús lett, mégsem tettek semmit. Nem vitatom, sok esetben ekkor már késő volt, a kár bekövetkezett. Előfordult, hogy „betegségbelátáskor” még le lehetett volna foglalni a kicsalt pénzt az elkövetőtől, több esetben a „betegségbelátás” csak abban segített volna, hogy más ne károsodjon, vagyis az elkövető inkább előbb, mint utóbb kerüljön a rács mögé. Akadtak azonban rejtélyes esetek is: a sértett érezte bőrén a bűncselekmény klinikai tüneteit, de ahelyett, hogy feljelentést tett volna, további összegeket adott az elkövetőnek. Könnyű lenne elintézni azzal, hogy az illető hülye volt, de…

Kimmel admirális az amerikai csendes-óceáni flotta főparancsnoka sem volt hülye, mégis éppen Short tábornokkal golfozott, amikor a japánok lecsaptak Pearl Harbor-ra. Állítólag Kimmel egészen pontosan tudta; idő kérdése a japán támadás, ahogy azt is tudta, hogy az amerikai flotta nem áll még készen erre. Ezek alapján kidolgozott egy éves tervet a felkészülésre, vagyis arra, hogy egy év múlva egyenlő félként léphetnek fel Japánnal szemben. Vezérkarával annyira elköteleződött a terv mellett, hogy minden, a korábbi támadás lehetőségére utaló egyértelmű bizonyítékot hárítottak. Vezetéselméleti szakemberek azóta is elemzik az esetet, mikor köteleződik el az ember olyan szinten egy döntés mellett, amikor a legnyilvánvalóbb baljós jelek mellett sem képes visszalépni.

Amikor a csalók extraprofitot ígérnek, egymillió forint befektetéssel féléven belül kétszázezer forint kamattal, akkor még felmerül a kérdés, miért nem teszik ugyanezt a nagy bankok. (Tudja uram, azok mind tolvajok, zsebre teszik a hozamot, nem az ügyfél a fontos nekik.) Amikor félév múlva ki szeretnénk venni a pénzünk, és a „bróker” sugárzó arccal közli, hogy nem is kétszázezret fialt, hanem kétszázhuszonötezret írtak jóvá a számlánkon, (Tudja uram, most szárnyal a kuala lumpuri tőzsde, ezért a kamatprémium volumene differenciáltan diszlokál az arbitrázzsal. Sajnos az állam így is leszed belőle ötszázalék illetéket.) akkor a pénzt nem kivesszük, hanem rakunk még hozzá 750.000 Ft-ot, hogy „kerek legyen”. Amikor rokonainknak is ajánljuk a befektetési lehetőséget, valószínűleg akkor jön el az az elköteleződés, ahonnan már nem könnyű visszalépni, még akkor sem, amikor Juliska nénénknek nem engedték felvenni a pénzét informatikai zavarokra hivatkozva. És könnyen eljön az idő, amikor azért nem jutunk a pénzünkhöz, mert az irigy állam őrizetbe vette a brókereket, mert tönkre akarta tenni a jólműködő céget, és nem is ők károsítottak meg minket, hanem a rendőrség, és nem is a betett tízmillió forint a kárunk, hanem az a negyvenmillió, amit a számlánkon jóváírtak két év alatt az álbrókerek.

karikatúra - osztalék

Sok sértett számolt be arról, azért nem fordult ügyvédhez, szakértőhöz, rendőrséghez, mert attól tartott, nem jut hozzá a pénzéhez. Ellentmondásosnak tűnik: fizetni egy csalónak további összegeket, nehogy kárt szenvedjünk? Nem vagyok pszichológus, mégis hiszek benne, minél nagyobb döntést hozunk, annál hajlamosabbak vagyunk elköteleződni mellette. Amikor autót akartam venni, és két autó mellett hezitáltam, s miután megvásároltam az egyiket, hirtelen minden érv a megszerzett autó mellett kezdett szólni, nem is értettem, miért gondolkoztam annyit a másikon.

Elég azt tudni, hogy az elengedési zavar létező jelenség, ha valami gyanúsnak tűnik, akkor kérdezzünk meg először egy olyan kívülállót, akinek józan eszében megbízunk (ha szakértelemmel is rendelkezik, az hab a tortán.). Ha szerinte is gyanús, hamar forduljunk a hatósághoz. Akkor talán nem járunk úgy, mint az alábbi történet szereplője:

Az egyébként jól szituált (nem hülye) sértettet rávette egy csaló, hogy fektessen be egy telekbe, amelyre a csaló hatlakásos társasházat fog felhúzni a sértett pénzéből. Csaló barátunk perfektül beszélt ingatlanbizniszül, meggyőzte a sértettet, hogy egy lakás árából három lakáshoz jut, míg ő maga a telke árából szintén három lakáshoz jut, vagyis mindketten jól járnak. A csalót nem zavarta, hogy a telek nem az övé, sajnos, a sértettet sem, így fizetett. A csaló persze elverte a pénzt, majd börtönbe került, ez benne volt a pakliban. Szabadulása után véletlenül összefutott a sértettel az utcán, a sértett rögtön rátámadt, hogy tehette tönkre őt. A csaló elsírta magát, hogy a sértett ne beszéljen így, csak a pénzét vesztette el, ő bezzeg ült négy évet, mert őt is becsapta a telektulajdonos, de ha a sértett most fizet neki kétmilliót, akkor vissza fogja szerezni az elcsalt pénzt.

Önök szerint fizetett-e a sértett újabb kétmilliót a csalónak? (Költői kérdés volt.)

Mondjam írásban, vagy mutassam szóban?

Hogyan célszerű feljelentést tenni

Kedves Büntetőjogész, mondd meg nekem: írásban vagy szóban kell-e feljelentést tenni?

A büntetőeljárásról szóló törvény nem határoz meg formai kötöttségeket a feljelentés megtételéhez. Feljelentést lehet tenni írásban és szóban is. Írásbeli feljelentésnél szóba jöhet postai út, elektronikus mód, de egyszerűen bedobhatom a feljelentést rendőrségi vagy ügyészségi postaládába. Szóbeli feljelentést lehet tenni telefonon, de akár a rendőrségen, ügyészségen jegyzőkönyvbe mondva.

Van egy kedves szomszédom, aki rendőr. Szoktam is kérdezgetni tőle, mi marad az őrmesterből, ha egy cápa leharapja a lábát? … Törzsőrmester. Majd átugrok hozzá este, és egy pofa sör mellett megteszem nála a feljelentést.

Na, ezt nem tanácsolnám. A Be. 377. §-ának (1) bekezdése szerint feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni. A szomszéd lakása nem rendőrség, akkor sem, ha rendőr lakik benne. Vannak persze kivételes esetek, amikor a szolgálaton kívül lévő rendőr is intézkedhet. A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van. A hangsúly a halaszthatatlan eseten van. Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe rendőr ismerősünket szívességkérésekkel.

Jó, akkor megkérem, legalább szóljon oda a kapitányságra, hogy vegyenek előre, mert nincs időm kivárni a sort.

Ha nincs időd kivárni, amíg a kapitányságon felveszik a feljelentésed, azt tanácsolnám, inkább írásban tedd meg, amikor időd engedi.

Karikatúra: forró nyomon

Most már mindegy, tegnap este raboltak ki a nyílt utcán!

Ebben az esetben mégsem ajánlom az írásos formát. A nyomozó hatóság a feljelentés megérkezésétől számított három munkanapon belül vizsgálja meg, hogy az ügyben el kell-e rendelni a nyomozást. Az adatvédelmi szabályok szerint a biztonsági kamerák felvételeit hetvenkét óráig őrzik. Könnyen előfordulhat, mire a feljelentés postai úton megérkezik a rendőrségre, ott iktatják, kiszignálják és három munkanapon belül elrendelik a nyomozást, addigra a kamerák felvételei törlődnek. Ma már a legtöbb úton van valami biztonsági kamera, amely rögzíthette a menekülő rablót…  

Szóval, akkor jártam volna el helyesen, ha telefonon hívom a rendőröket még tegnap este?

Súlyos bűncselekménynél – amilyen a rablás is – célszerű a 112-t hívni, és akár a helyszínen megvárni a rendőröket. „Forró nyomon” ugyanis számtalan olyan halaszthatatlan nyomozati cselekményt el tudnak végezni a rendőrök, ami előre viszi az ügyet.

Akkor hülyeség írásban feljelentést tenni bármilyen ügyben is…

Nem feltétlenül. Vegyük azt az esetet, amikor rádöbbenünk, hogy a múltban megtévesztettek bennünket, csalás vagy valamilyen gazdasági bűncselekmény áldozatává váltunk, amelynek eredményét most ismertük föl. Ebben az esetben hiába is hívnánk a 112-t, egyrészt nehéz lenne telefonon összeszedetten előadni egy csődbűntettet, másrészt az okirati bizonyítékokat is célszerű csatolni, harmadrészt amúgy is azt fogják tanácsolni, tegyünk írásban feljelentést. Ilyenkor azt ajánlom, üljünk le nyugodt körülmények között otthon, szedjük össze papírjainkat, emlékezzünk vissza, ki mit ígért vagy mondott nekünk, ehhez képest mit teljesített. Írjunk le nyugodtan mindent, olvassuk át többször is, készítsünk fénymásolatot az okiratainkról, és a másolatot csatoljuk a feljelentéshez. Ha kell, vegyünk igénybe ügyvédi segítséget. Egy átgondolt, alapos írásbeli feljelentés jelentősen gyorsíthat egy nyomozást.

Na, jó, ha azt mondod, nem késő még, bemegyek a rendőrségre feljelentést tenni a rablás miatt. Hátha megvannak még azok a nyomorult felvételek, de azt megmondom, belém tetted az ideget rendesen.

Erre adok egy jótanácsot. A Be. 377. §-ának (3) bekezdése szerint a személyesen tett feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve, ha ez az eljárás érdekeit sérti. Ha ez megnyugtat, vidd magaddal a feleséged a rendőrségre…

Meg akarsz ölni? Az asszonynak azt mondtam, munkából hazafelé raboltak ki. Ha megtudja, hogy a kocsma előtt… Pfú, milyen igazad van, inkább ne szerezzenek be semmilyen utcai felvételt! Te egy zseni vagy!

Feljelent és magánvádaskodás

ahogy Törög Szultán írná

Tisztelt Nemzett Nyomózo Iroda (röviden Tisztelt Nyomi!)!

Önnök tuggyák jól, hogy tisztes(segges)séges ember vatyok, aki kajakra lehuzótt tizévet baracskán ártatlanul, és sohasem nyomot fől egyetlen bűntársamat se nem! Nadehátazértmármégiscsakna! A lallika kirabót engem, de pacekba! Ami sokk, az sokk! Tuggyák, a fütykös lalli! Evette az ősi családi ékszart, amitt még nagyfater lopott annakidejében! Addigvert a rohadék (a lalli, nem a nagyfater), amig galyra mentem, többszőrös viszaesső lettem a bárpultra esstem visza többszőr a kócsmában, ahányszorcsak fejen ütött. Aztán még úgrát is a fejimen, adíg ütőtte a vesémat, amig le nem szakatt a lépem. Az orvosi gazgató monta is, hogy mán nem élek, csakmég nem hóttam meg, mert a külsérelem belül ért! A verés azét nemláccik kívülröl semi, mert belülrő vérzek! Vérzik a szivem, és nem tugyák elálítani a nagy dobogás miat.

Tisztelt Nyomi hatóság! Kérem, hogy lallinak ne a fejit tessék ütni, mer akkór elfelejti hová ástta a fukszott! Indít ványozom, hogy gyomrozák meg bátran, akor mindent elmónd! Én törvénytisztellő ember vatyok, nem is bántotam lallikát, merttudom, hogyaz a nyomi hatóság dóga! Nem vatyok egy boszúálló, de ő követte el a Kenedi gyilkoságot is! Eztet nem azér mondóm, hogy bemárcsam, csak siesenek őt megkutatni házban, mert a végin gyósan elaggya a félve örzőtt családi ékszarom, és akor nem túdom megadni belőle a tartózásom a dezsőkének.

Tisztelt Nyomi hatóság! Tudomén, hogy arnybúl van a szivük gyökerig, deha házasulnának csakhozzám fórduljanak gyűrűér.

Tíz telettel: Törög Szultán

Nos, ha túlzásnak tűnik is, de aki bűnügyekkel foglalkozik, olvas néha ehhez hasonlót. Egy ilyen ügyben a nyomozó hatóság bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította a feljelentést, egy másik ügyben viszont indult nyomozás, és „Lalikánál” meg is találták a feljelentő „ősi” ékszerét.

Akkor nyilván hibázott a nyomozó hatóság, amikor az első esetben elutasította a feljelentést, nem? Nem. Az az igazság, hogy míg a gyanúsított akár hazudhat is, a feljelentőnek, a sértettnek mindig csak az igazat szabad állítania.

Tudom én, hogy a nyomozó hatóság nagyobb erőkkel nyomoz egy rablás esetén, mintha csak lopás vétsége a feljelentés tárgya. De ha nem raboltak ki, „csak” megloptak, akkor sem állíthatom, hogy rablás történt, ha úgy gondolom, hogy egy „kis” lopásnál soha nem lesz meg a tettes. Ha egy pofont kaptam, azt nem nagyíthatom fel emberölés kísérletéig, még ha ez jobban megmozgatná is a rendőrség fantáziáját. Nem tupírozhatom fel a cselekményt, ha nagyon dühös vagyok az elkövetőre, amiért engem, sőt, ENGEM mert megkárosítani!

Gondoljunk arra, hogy a nyomozó hatóság látott már néhány bűncselekményt, és nem a meggyőző képességünkön múlik, elhiszi-e, hogy valakinek a fején ugráltak, miközben nincs látható nyoma. Higgyük el, nagyon kínos, amikor az elkövető pénzbüntetést kap lopásért, a sértett pedig szabadságvesztést hamis tanúzásért egy másik eljárásban.

Hol tegyek feljelentést?

Sokan kérdik tőlem, hol érdemes feljelentést tenni, hogy foglalkozzanak az üggyel. A büntetőeljárási törvény szerint feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni, a feljelentést más hatóság és a bíróság is köteles fogadni, és azt a nyomozó hatóságnak, illetve az ügyészségnek megküldeni.

Kezdjük talán a más hatóságokkal. Sokféle hatóság van: központi államigazgatási hatóság, önkormányzati hatóság, szakhatóság. A hatóságoknál jogászok és a jogban jártas más szakemberek dolgoznak, mégsem tanácsolom, hogy bekopogjunk például egy mezőgazdasági szakhatósághoz csődbűncselekmény miatti feljelentésünkkel. Nem becsülöm le a más hatóságoknál dolgozó kollégákat, de pestiesen szólva, én is pilláznék, mint pocok a lisztben, ha valaki – mondjuk – nukleáris termékek nemzetközi importigazolásához szükséges szakhatósági állásfoglalás kialakítása iránti kérelemmel találna meg. Hogyhogy, kérdi ilyenkor barátom, hiszen jogász vagy és a jogásznak ismernie kell a törvényeket. Te meg szemészorvos vagy és mégsem vállalsz vakbélműtétet – vágok vissza. (Igazából kőműves.) Egyébként a szakhatóságoknál tett feljelentés is eljut végül a hatáskörrel és illetékességgel bíró nyomozó hatósághoz, idő kérdése az egész.

Hatóságnál akkor érdemes feljelentést tenni, ha a bűnügynek egyébként is van kapcsolódó hatósági szála. Példának okáért, ha valaki azt észleli, hogy ártalmas élelmiszert hoztak forgalomba, amely tömegesen veszélyezteti a fogyasztók egészségét, érdemesebb a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (NÉBIH) fordulni, mint feljelentéssel élni a helyi rendőrkapitányságon. A NÉBIH-nek ugyanis megvannak a szakemberei ahhoz, hogy az ártalmas élelmiszert gyorsan bevizsgálja és kivonassa a forgalomból, majd a feljelentést a már rendelkezésre álló bizonyítékokkal megküldje a rendőrségnek. Ezzel szemben, ha a romlott élelmiszer miatt a rendőrséget keressük, időt veszítünk, a rendőrség ugyanis nyomozást rendel el, kutatást és lefoglalást végez, igazságügyi szakértőt rendel ki, így a termék még sokáig forgalomban maradhat.

Nézzük a nyomozó hatóságokat. Kik ők és mikor érdemes hozzájuk fordulni? Általános nyomozó hatóság a rendőrség (pl.: Nemzeti Nyomozó Iroda, Budapesti Rendőr-főkapitányság, megyei rendőrfőkapitányságok, kerületi és járási rendőrkapitányságok); de bizonyos bűncselekmények esetén a nyomozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi, ilyen bűncselekmény például a költségvetési csalás vagy a csődbűncselekmény. Feljelentést lehet tenni az ügyészségen és a bíróságon is. Bár az ügyészség és a bíróság kevés kivételes esettől eltekintve, nem rendel el nyomozást, hanem a feljelentést megküldi a rendőrségnek vagy a NAV-nak. Az ügyészség és a bíróság általában nagy biztonsággal eltalálja azt is, melyik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóság, így a feljelentés jó kezekben landol a végén. Az itt tett feljelentés hátránya azonban az időveszteség.

Ismerek olyan feljelentőket, akik nem adják alább a Legfőbb Ügyészségnél vagy az Országos Rendőrfőkapitányságnál, a sokadik feljelentést is a legfőbb ügyésznek vagy a rendőrfőkapitánynak címezik (önérzet is van a világon), a kedvüket az sem szegi, hogy minden feljelentésük az illetékes nyomozó hatósághoz kerül a végén.

Ha olyan bűncselekmény sértettje lettünk, amit néhány perce követtek el, és esély van az elkövető gyors elfogására, értékeink visszaszerzésére, azt javallom, hagyjuk az önérzetünket, a Legfőbb Ügyészséget, az Országos Rendőrfőkapitányságot (miniszterelnököt, köztársasági elnököt, országgyűlési képviselőnket stb..), kopogjunk be az első rendőrkapitányságra, vagy hívjuk a 112-t. Késedelmet nem tűrő esetben ugyanis bármely nyomozó hatóság végezhet eljárási cselekményt.

Még egy jótanács! Ne hagyjuk magunkat továbbküldeni más kapitányságra, hivatkozzunk bátran a büntetőjogész blogra vagy a Be. 375. §-ának (4) bekezdésérére, ugyanis késedelmet nem tűrő esetben bármely nyomozó hatóság végezhet eljárási cselekményt.        

JÖN:

Ius, fas, mos – avagy nem minden bűncselekmény, ami bűzlik – jövő csütörtökön!

Az a kis hamis vád

Az ismeretlen Béla lopásának története

Pályafutásom kedvenc rendőri jegyzőkönyvbe foglalt feljelentése körülbelül így hangzott:

Feljelentést szeretnék tenni lopás miatt ismeretlen tettes ellen, aki kerítésátmászás módszerrel eltulajdonította a 120.000 Ft értékű fűnyírógépemet. Az ismeretlen tettes már régóta bejár a kertembe, kifeszíti a fészer lakatját, de eddig csak kisebb szerszámokat vitt el. A tegnapi napon azonban elvitte az új fűnyírómat, amit vasárnap vettünk. Megmondtam Bélának, húszéve vagyunk szomszédok, eddig tűrtem, hogy elhordja a csavarhúzóimat, kalapácsaimat, de ha a fűnyírót nem adja vissza estig, akkor feljelentem a rendőrségen. Erre azt válaszolta, hogy nem hozza vissza, mert az asszony folyton tojást meg hagymát kér kölcsön az ő feleségétől, de soha nem adja meg. Kérem az ismeretlen tettes megbüntetését, és a károm megtérítését.

A rendőrség persze példás gyorsasággal azonosította az elkövetőt, a fűnyírót lefoglalta a szomszéd Bélától, a fűnyírón lévő gyári szám megegyezett a sértettnél lévő jótállási jegyen lévő gyári számmal, így a cselekmény bizonyítása ügyészi szemmel nem tűnt nehéznek. Ugyanakkor nem hagyott nyugodni „az ismeretlen Béla, aki húszéve a szomszédom”. Amikor a sértett kissé furcsának tűnik, az ember mindig tart a bírósági tárgyalástól. Belefutottam már olyan sértettbe, aki úgy meg tudta világítani a tényeket háromoldalról is, hogy teljes sötétség borult az ügyre végül.

A tárgyaláson megjelenő sértett szerencsére nem igazolta félelmeimet. Korrekt vallomást tett, nem költött semmit a tényekhez, és nem is vett el belőlük semmit, logikusan, érthetően, szép magyarsággal tett tanúvallomást. Kezdtem úgy érezni, amerikai kollégákkal ellentétben nem a Zodiákus gyilkosságok megoldatlansága fogja nyomasztani nyugdíjaséveimet, hanem az ismeretlen Béla rejtélye. A sértett arról beszélt, milyen kínos neki ez az egész, mert már a szülei és a vádlott szülei is egymás mellett éltek, és soha nem volt vita a családjaik között. Ekkor szerencsére a bíró sem bírta tovább, és rákérdezett: miért jelölte meg ismeretlen személyként a vádlottat a feljelentésben, amikor gyerekkoruk óta ismerték egymást. A sértettet meghökkent ekkora bírói tudatlanság láttán (örültem, hogy nem én tettem föl a kérdést). Elmondta, hogy a feljelentést jegyzőkönyvező rendőr oktatta ki, hogy így kell csinálni, mert ha nem találják meg a rendőrök a fűnyírót a szomszéd Bélánál, akkor őt, a feljelentőt felelősségre lehet vonni hamis vád miatt. Viszont ha ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, akkor nincsen hamis vád.

Nos, a Btk. 268. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző hamis vádat az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. Nincsen olyan szabály, hogy feljelentés esetén valakinek mindenképpen bűnhődnie kell: vagy a feljelentettnek lopás miatt vagy a feljelentőnek hamis vád miatt. Az vádol mást hamisan, aki tudja, hogy nem igaz, amit állít. Például a feljelentőnek nem lopták el a fűnyíróját, ott áll a fészerben, vagy soha nem is volt neki, esetleg ellopták ugyan, de tudja, hogy a tolvaj nem Béla volt. Ha a feljelentésünk bizonyíthatóan valótlan, nem mentesülünk a hamis vád következménye alól csupán azért, mert ismeretlenként jelöltük meg az állítólagos elkövetőt, ha egyébként olyan jól leírtuk, hogy személy szerint beazonosítható (Béla, aki húszéve a szomszédom, és akinek feleségétől a feleségem tojást szokott kölcsönkérni).  A hamis vádnak van gondatlan alakja is, ilyen lehet, ha a szomszédom kölcsönkérte a fűnyírót, de én ezt elfelejtettem.

Ha feljelentést teszünk, akkor figyeljünk arra, hogy

  • legyünk tényszerűek,
  • ha egy fontos tényt nem mi magunk láttunk, hanem mástól hallottunk róla, akkor az a feljelentésben ne úgy szerepeljen, mintha mi magunk észleltük volna,
  • ha valamire csak következtetünk, akkor jelöljük meg a feljelentésben, hogy ez következtetés, és milyen tényekből jutottunk erre a következtetésre.

A nyomozás ugyan nem a mi feladatunk, de ha valamit könnyen ellenőrizni tudunk, akkor azt ellenőrizzük, mielőtt rohanunk feljelentést tenni. (Nem adta-e kölcsön a feleségünk a szomszédnak az ellopottnak hitt fűnyírót.) Ha így teszünk nincs okunk a hamis vádtól tartani.

Romantikus-e a zaklatás?

A „csakazértis szerelem” anatómiája

Ifjúkorom egyik kedvenc zenekara, az Első Emelet nagy slágere, a Csakazértis szerelem mai szemmel maga a zaklatás himnusza: „Ha kihúzod a telefonod, odafutok és bekopogok, ha a família letagad, csak mosolygok. Belehalok, és hazamegyek, de ébredésed is én leszek, az ablakon otthagyok egy üzenetet. Nekem ítélt már a véletlen, nem menekülsz meg az életben, elér bárhol a csakazértis szerelem”.

Olyan zaklatotnak látszol mostanában - karikatúra

Akárhogy nézzük is, a dalszövegben írtak tényállásszerű zaklatást valósítanak meg. A Btk. 222. §-ának (1) bekezdésébe ütköző zaklatást ugyanis az követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.  

Ami egy dalban a szerelmi szenvedély egyetemes érzését kelti, az a valóságban nem több, mint zaklatás. Gondoljunk Máté Péter dalára, az Elmegyek című slágerre! A zene csodálatos, a szöveg mély és romantikus. Bár Isten mentsen meg minden nőt az olyan férfitől, aki, ha egy vasárnap a nő elmenekül, a férfi mégis úgy érzi, hogy mindig egyre várja, és megkeresi, bármerre jár. Az életben ez inkább horror, mint romantika, legyen szó hősről vagy hősnőről.     

Szokták mondani, nem mindegy, ki zaklatja az ember lányát, Brad Pitt vagy a legkevésbé „pittes” Dezsőke a térről. Ez nagy tévedés. A zaklatás – az zaklatás. Lehet zaklató a legmenőbb srác a második évfolyamról, akivel a csajok többsége szívesen „testépítene”, de lehet zaklató az a lány is, akinek szemét Michelangelo festette, testét Raffaello mintázta, a hangja meg a hárfa rezdülése, csak éppen a másiknak nem kell. Nincs olyan ember, aki mindenkinek bejön.

A zaklatás nemcsak csúnya dolog, de bűncselekmény is akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Persze nemcsak hoppon maradt szerelmes zaklathat bárkit. A zaklatás történhet irigységből, haragból, bosszúból, bosszantásból, viccből, heccből. A zaklatás motívuma közömbös. Vannak durvább formái is, az idézett törvényhely második bekezdése szerinti zaklatást az követ el, aki félelemkeltés céljából mást vagy hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével fenyegeti. Vagy azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be.

Mostani témánk viszont a kikosarazott hódítók, meghódíttatásra váró lányok valamint a féltékeny exek.

Az igaz szerelem bele tud törődni abba, hogy a nagy Ő más oldalán találja meg a boldogságot, a zaklató szerelem soha. Az igaz szerelemben ugyanis a másik ugyanolyan fontos, mint amilyen én vagyok, sőt, még fontosabb. A csakazértis szerelem viszont nem a másikról, hanem egyedül rólam szól. Kit érdekel, hogy a másik úgy érzi, nem lehet velem boldog, amikor én csakazértis szeretem őt.

Sokan kérdezik tőlem, vér kell-e ahhoz, hogy a hatóság cselekedjen végre? A zaklatás enyhébb formái legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők, de valljuk be őszintén, egy „első bűntényes” zaklató ügye gyakran nem jut el a bíróságig, sokszor „megússza” feltételes ügyészi felfüggesztéssel vagy megrovással. Van értelme így feljelentést tenni? A válasz: határozott IGEN! Ismét egy szövegrészlet következik, az Ohio című dalból (100 folk Celsius): „megmondtam én, enyém leszel, és többé már senki nem ölel”. Szerencsére kevés zaklató jut el az emberölésig, de hogy ki tartozik ezen kevesek közé, azt nehéz megmondani előre.

A következő bejegyzésben egy kis önvédelmi lecke jön kezdőknek…

Feljelentés? Fel! Jelentés

Tegyek-e feljelentést vagy ne tegyek? Volt, hogy a feljelentők országa voltunk, akkor sokan hivatásuknak tekintették, hogy feljelentéseket tegyenek. Vannak ma is, akik ha olvasnak valamit az újságban, látnak egy jelenséget maguk körül, vagy egyszerűen csak utálják a szomszédjukat, tollat ragadnak, és feljelentést tesznek. Joguk van hozzá, de valljuk be, nem szeretjük őket.

A történelem megtanította a magyarokat arra, hogy egy feljelentésnek következményei vannak. Régen a „fekete autó” megjelenése, ma – jó esetben – adminisztratív tennivalók.

Érthető hát, ha a jóhiszemű többség ódzkodik attól, hogy feljelentgessen másokat. A feljelentő ugyanis azt állítja – kimondva vagy kimondatlanul – hogy valaki bűncselekményt követett el. A feljelentés azt az akaratot testesíti meg, hogy ezt a személyt büntessék meg, zárják börtönbe, ítéljék pénzbüntetésre, tiltsák el a foglalkozásától, a közügyek gyakorlásától, vegyék el a gyerekét stb…

Persze vannak esetek, amikor nincs mese, kötelező feljelentést tenni, mert már maga a passzív szemlélődés is bűncselekménynek számít. Ha valaki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás készül, vagy egy csoport az alkotmányos rend ellen szervezkedik, terrorcselekményt készít elő, vagy valamilyen nemzetközi szerződés megszegésére készül, muszáj, hogy lépjünk.

Szerencsére ritka azonban, hogy emberrablók, anarchisták vagy terroristák közelébe kerülünk, mi történjen hát a „hétköznapokban”, tegyünk-e feljelentést vagy sem? (Most vegyük azt az alapesetet, hogy nem vagyunk hivatalos személyek….)

Legyünk-e mi a mikrovilágunk „rossz fejei” vagy a „kocka” jogászkodók, akik ahelyett, hogy megoldanának egy problémát „ügyesben”, ragaszkodnak a törvények által kijelölt úthoz?

Elmesélek egy történetet.

Történt egyszer, hogy felhívott egy ismerősöm egy kérdéssel, vásároltam-e mostanában új autót, merthogy a rendszámomat más gépjárművön látta. Nemmel feleltem, de miután otthon voltam, elhúztam a függönyt, és döbbenten láttam, hogy a kocsiról lelopták a rendszámtáblákat, felmerült a kérdés, mitévő legyek. A gépjármű rendszámtábláinak más gépjárműre való felszerelése bűncselekmény, tekintettel arra, hogy az egyedi azonosítójelnek minősül. Persze ez nem az az eset, amikor kötelező lenne feljelentést tenni, mégis elindultam, mert……

Nyilván mindenki találkozott már olyannal, aki hallott már valakiről, akinek az ismerősének valamely távoli rokonát elhajtották a rendőrségről feljelentési szándékostul. Szerencsére nem általános, de akadnak rendőrök, akik nyomozás helyett statisztikával harcolnak a bűnözés ellen; ha nincs feljelentés, bűnügyi fertőzöttség sincs. A rendőr a bejáratnál kikérdezett, hogy mi járatban itt, ahol a madár is csak kalickában jár, majd azt a „bölcs” tanácsot adta, hogy ne állítsam, hogy ismeretlen személy átszerelte a rendszámtáblákat, mert abból hosszú nyomozás lesz, és amíg azt le nem zárják, nem lesz új rendszámtábla. Várjam ki inkább a hétfőt, jelentsem be a kormányablaknál, hogy ismeretlen körülmények között elvesztettem a rendszámtáblát, mindkettőt (!), és akkor két héten belül kapok újakat.

A „bölcs” tanáccsal csak egy nagy gond volt. Nagyon valószínű, hogy aki a rendszámokat átszerelte, vélhetően nem egzotikus hobbinak hódolt, hanem nyakig volt éppen valamilyen illegális dologban. Lehet, hogy lopott autót akart a hamis rendszámmal átcsempészni a határon vagy éppen bankrabláshoz kívánta felhasználni. Mondanom sem kell, hogy ha nem tettem volna feljelentést, egy esetleges bankrablás után éppen engem vett volna elő először rablójelöltként a nyomozóhatóság, és kissé rejtői magyarázat lett volna, hogy egy rendőr beszélt le a feljelentésről…….