Emberkereskedelem Archívum - Büntetőjogész

Szuperhősök igenis vannak

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.18.

LelkiErőd egyáltalán nem nézett ki szuperhősnek, vagyis szuperhősnőnek, inkább nézték volna nővérnek, orvosnak, egy szeretetszolgálat törékeny vezetőjének. Álcája tökéletesen elrejtette szupererejét. LelkiErőd letekintett a nagyváros forgatagára, és felsóhajtott. Ki hitte volna, hogy rabszolgák még mindig léteznek, ráadásul itt, a XXI. században Európa közepén egy nagyvárosban. Aki annak idején látta a Gyökerek című sorozatot, annak örökre beivódott a lelkébe, amint a színesbőrű Kunta Kinte kétségbeesve rohan az eladott gyermekét elszállító szekér után, miközben a rabszolgatartó korbáccsal próbálja távoltartani őt, míg a szekér örökre ködbe nem vész a gyerekkel. Hiába, Kunta Kinte jó munkaerő volt, szívós, erős, kitartó, nem csoda, ha ő maga is sokat ért a piacon, és még nála is többet leánygyermeke, aki jó befektetése lett egy másik rabszolgatartónak. Nem volt se okos, se szép a gazdától, hogy eladta a fiatal lányt az ismeretlenbe.

LelkiErőd elmélázott azon, vajon mit gondolna a XVIII. századi rabszolgatartó, ha tudná, milyen kereslet van manapság öreg, sokszor demens rabszolgákra. Olyanokra, akiknek alig van foga, betegesek, a gyapotföldön fél órát sem lennének képesek dolgozni, legfeljebb az udvar felseprésére alkalmasak. Valószínűleg otthagyták volna éhen halni a lóistálló mellett. Bezzeg ma, micsoda kincs az ilyen! Először is az öregnek van lakása, amit át lehet íratni pár jó szóért, meg annak reményében, hogy a rabtartó gondoskodik megfelelő tartásról. Másodszor van jó nyugdíja, amit el lehet venni tőle, nem kell több, mint más öregek társasága, egy kis tablettás bor, és némi étel. Öt-hat öreg nyugdíja egész szép havi jövedelem. Ja, és kisepregetik a konyhát, kiviszik a szemetet, remek kezesnek bizonyulnak a soha-vissza-nem-fizetésre felvett kölcsönnél. Nehéz az őrzésük? Ugyan már! Nincs annyi vesződség velük, mint amennyi Kunta Kintével volt. Hova is szöknének? Igazolványuk, bankkártyájuk a rabtartónál, feleségük, rokonaik eltemetve, a rendszeres tablettás bor pedig olyan bűvös méreg, ami jobb bármilyen béklyónál. Jut eszembe, a közértbe is kockázatmentesen el lehet küldeni őket. A nagyvárosi emberek előbb ismernének fel egy XVIII. századi rabszolgát, mint a szomszédságukban élőt. Nem csoda, ha egy-egy ilyen öreg piaci értékkel bír.

LelkiErőd azonban szuperhős, aki egész hálózatot tart fenn információszerzésre. A hálózat tagjai általában kisemberek, akik nyíltan nem mernének szembeszállni a rabtartókkal, de azért tétlenül sem szeretik nézni az emberkereskedelmet. Ha LelkiErőd rálel egy rabszolgára, akkor megszervezi a titkos megfigyelését. Fel kell mérni titokban, van-e még ereje a szökésre, új élet kezdésére. Persze vigyázni kell, hogy a rabtartó erről mit se sejtsen. Ha a rab szabadságvágya még pislákol, titokban meg kell szervezni a szökését, de nemcsak a szökését, hanem az új életet is. Új lakhatás szervezése, új személyazonosító igazolványok szerzése önmagában sem könnyű feladat, pofonegyszerűnek tűnik mégis ahhoz képest, hogy vissza kell adni a tartást, amit a sokszor évekig tartó szolgaság és a tablettás bor elvett. De ne felejtsük, LelkiErőd szupererővel bír.

LelkiErőd ha kell, konspirációba kezd, fedőtörténetet talál ki, megtéveszti a rabtartókat, akik nem annyira a hatóságtól tartanak, hanem attól, hogy elveszítik szolgájuk nyugdíját. Amikor LelkiErődnek az új büntetőeljárási törvényben írt leplezett eszközökről meséltem, amelyeket ő ösztönösen alkalmazott munkája során, csak szerényen mosolygott. Lássuk csak, mit is:

1/ Titkos együttműködő alkalmazása

Be. 215. § (1) bekezdése: a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekményre vonatkozó információk megszerzése érdekében titkosan együttműködő személyt vehet igénybe. LelkiErőd titkos együttműködők egész hálózatát alkalmazza annak érdekében, hogy felderítse az emberkereskedelem áldozatait.

2/ Rejtett figyelés

Be. 215. § (5) bekezdés a) pontja a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható személyt nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen titokban megfigyelheti. LelkiErőd megfigyelteti az emberkereskedelem áldozatát; hol lehetne megismerkedni vele.

3./ Puhatolás

Be. 215. § (2) bekezdése: A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja az eljárás valódi céljának titokban tartásával a bűncselekményre vonatkozó információt gyűjthet, ellenőrizhet. LelkiErőd megszervezi a sértettel való kapcsolatfelvételt, annak felmérése érdekében, akar-e, tud-e kilépni, új életet kezdeni, hogyan tudnák segíteni őt.

4./ Dezinformáció

Be. 215. § (7) bekezdés: a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekmény megszakítása érdekében a leplezett eszköz alkalmazásával érintett személlyel valótlan vagy megtévesztő információt közölhet. Az információ továbbításához a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv titkosan együttműködő személyt is igénybe vehet. LelkiErőd megszervezi a szöktetést a rabtartók becsapásával, ha kell, hatóságok titkos együttműködésével. Egymaga végzi el rendőrök, ügyészek, pártfogók munkáját.

Mi tagadás, szuperhősök igenis léteznek….

Az emberkereskedelem áldozatai: a nemsértettek

BüntetőjogÉSZ on 2020.12.03.

Van a Btk-ban néhány bűncselekmény, amelynek frappáns elnevezése folytán az egyszeri jogalkalmazó úgy véli, soha nem lesz köze ilyen ügyhöz. Itt van a pénzmosás. Miután elpoénkodunk a mosógépből kivett ingzsebben felejtett bankjegyen, rögtön megjelenik a drogmaffia pénzét bonyolult tőzsdei műveletekkel tisztára mosó bróker képe. Pedig a legtöbb pénzmosás arról szól, hogy az elkövető kölcsönadja bankszámláját az internetes csalóknak, majd az odautalt pénzt készpénzben felveszi, és jutalékért átadja jogtalan tulajdonosának, azaz a csalónak, aki aztán illaberek…

Másik jólsikerült elnevezés az emberkereskedelem bűntette, amelyről a jeffersoni idők rabszolgapiacai jutnak eszünkben. Rabszolgák a XXI. században? Külföldön biztosan, különben nem lenne annyi nemzetközi szerződés e tárgyban. Emberkereskedelem a mai Magyarországon? Ez még sok hatósági embernek sem evidencia, dacára a kidolgozott áldozatazonosítási módszereknek, tudományos kutatásoknak, konferenciáknak, tréningeknek. (Lásd bővebben: Huszár Julianna, Windt Szandra: Szemléletformáló tréning, avagy a rendőr, az ügyész, a bíró és öt emberkereskedelmes ügy – http://ugyeszeklapja.hu/?p=2793 )

Az a feneség, hogy az emberkereskedelem áldozatai a nemsértettek. Amíg a lopás, csalás, rablás, zsarolás elszenvedői hangosan tiltakoznak legalább az elkövetés után (segítségkéréssel, feljelentéssel), addig az emberkereskedelem áldozatai maguk sincsenek tisztában sértetti mivoltukkal, sőt, sokszor tényleg nem érzik magukat sértettnek. A nyomorból prostituáltnak külföldre közvetített lány természetesnek tartja, hogy keresménye nagy részét elveszik közvetítő jutalékként, szállásdíjként, védelmi pénzként, vagy csak úgy, de még így is tud hazajuttatni valamennyit a családnak, és az otthoni parizeres zsemle helyett kint csokis croissant-t reggelizhet, így legtöbbször nem tekint magára sértettként. Míg a hatóságok és saját maga sem képes önmagát áldozatként azonosítani, addig a társadalom egy része kifejezetten cafkaként azonosítja őt. Könnyebb kurválkodni, mint kapálni, nem igaz? Csakhogy a mélynyomorban felnőtt, szüleit dolgozni sose látó embernek, akit saját rokonsága közvetít ki prostituáltnak, és akinek otthonlévő testvéreiről, netán gyerekéről kell gondoskodni, annak a kapálás nem reális alternatíva.

Vannak azok az öreg házi rabszolgák, akiket környezetük részeges, szenilis hülyeként azonosít áldozat helyett. Különben nem fordulhatna elő, hogy egy vidéki városban (figyelem, nem egy elhagyatott tanyán!) évek óta szolgaként vegetáló embert még holttá is tudtak nyilváníttatni, pedig ahhoz öt év életjel nélküli idő szükséges. Igaz, nem is volt az élet, csak még nem állt be a halál. Vagy Budapesten az elkövetők sufni-idősotthonban tartottak négy öreget, olyan embereket, akik egy korábbi életük optikájából borzadva néznének későbbi önmagukra.

Nem olyan nehéz idejutni. Elég, ha az ember mellől kihal a házastárs, kihalnak a rokonok és barátok, gyerek nincs, vagy messze külföldön él, és kell egy csipetnyi szellemi leépülés is. Néhány jó szóért eladják a lakásukat, az egyetlen jótevő, aki rájuk nézett néha, kiközvetíti őket egy rendes családhoz, ahol a nyugdíjukért cserébe kapnak szállást (a fészerben, negyedmagukkal), ételt, italt (kannásbor dögivel). Ja, hogy a nyugdíj nem fedezi a havi kosztot, kvártélyt, gondoskodást? Természetes, hogy ezen felül el kell végezni a család házimunkáját is. Nem érzik magukat rabszolgának, hisz a házat is elhagyhatják, és különben sincs hova menni. Jellemző, hogy a hatósági nagy akciót követő egy héten belül hárman visszaszöktek tartóihoz. A hivatalos szállásokon nincsen kannás bor, és olyan ijesztő az életben, hogy számlákat kell befizetni, dönteni kell számos fontos kérdésben, például mit vegyek magamnak uzsonnára. Védett ház vezetője mesélte, hogy egy külföldről hazamenekített lánynak meghaladta döntési képességét, hogy az ablak melletti ágyat vagy a távolabbit válassza.

Emberkereskedelem áldozatának azért jó lenni, mert nem kell többé dönteni semmiben, azt megteszik helyettünk. Néhány év, némi kábítószer a prostituáltaknál, olcsó bor az öregeknél, és az emberkereskedelem kiöli az emberből az embert. Ijesztő, hogy az emberkereskedelem elleni harcban csak az út elején állunk. Ijesztő, hogy ez az út végtelennek tűnik, mégis végig kell menni rajta.