Büntető fake-ezés
Vigyázni kell azzal a rendőrségi vagy ügyészségi kommunikációval! Emlékszem arra az esetre, amikor szatírt fogtak a Margit-szigeten, aki modern Toldi Miklósként mutogatta az ott futó hölgyeknek, melyik út vezet Budára. Az ő útja a rendőrségi fogdába vezetett lógó petrencésrúddal a pesti oldalon. A sajtó részletesen beszámolt az esetről a rendőrség közleménye alapján. Az ember azt hinné, elrettentésnek ennyi is elég, ország-világ megtudta, a sitten az ilyen elkövetők mellett a többszörös visszaeső rabló is erkölcsi fölényt érez, a testi fölényről nem beszélve.
Elrettentés ide vagy oda, egy hónapon belül két újabb szatírt fogtak szinte ugyanott a szigeten. Hihetnénk, Budapest titkos közszeméremsértő szatürikonnak adott helyt, de nem. (Hogy én milyen művelt lettem, mióta fölfedeztem a Wikipédiát!) Amíg egy normális férfi arra gondol, mennyire szégyellheti magát a szatír édesanyja, vagy maga a szatír is, amikor szembe találja magát a tárgyalóteremben a vádat képviselő ügyésznővel, a törvénykező bírónővel és védelemért is egyedül egy kirendelt ügyvédnőhöz fordulhat, addig az ifjú szatírjelölteket fölvillanyozta a hír. (Ennyi nő, és még a sziget is Margit!) Vagyis a nyilvánosságra hozott eset azokat rettentette el, akik amúgy sem csinálnának ilyesmit, akik meg csak tervezték eddig, azoknak ihletet adott.
Vagy itt vannak azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy százmillió forint értékű kábítószerrel kaptak el egy kábítószerdílert, akit most életfogytig tartó szabadságvesztés fenyeget. A hírből normális ember az életfogytig tartó szabadságvesztést hallja ki, de vannak sajnos, akik csak a százmillió forintot értik: „Azannya, ezzel ennyit lehet keresni?” Vigyázni kell tehát azokkal a sajtóközleményekkel, veszélyes műfaj az. Nemcsak arra kell figyelni, mit mond az ember, arra is, mások mit értenek belőle. Nem csoda, hogy a bűnügyi kommunikáció mára interdiszciplináris szakjogászi tudománnyá kezdi kinőni magát.
Amikor a büntetőfékezésről olvasok, a szatírok szaporodási szokása jut eszembe. (Pfuj!) Azt hinné az ember, hogy a felfüggesztett szabadságvesztésről, a járművezetéstől eltiltásról, majd az újra az autósiskolai padban érzésről szóló híreknek elég elrettentő hatásuk van, ehhez képest a büntetőfékezők száma növekedni látszik. Vajon a szatírokhoz hasonló érzések villannak be ilyenkor az országút császári trónörököseibe? „Apám, ez nemcsak rádudált a mazsolára, hanem jól be is húzta a satufake-be?”
Értem én, hogy rohanó világunkban, nem érünk rá tötymörögni holmi idősebb, kezdőbb, külföldibb, vagy szabálykövetőbb sofőr mögött, a nagy sietségben jól esik néha lefékezni egy kicsit, és leanyázni az immár mögöttünk haladót, na de megölni őt?
Nem túlzás egy kicsit gyilkosságról beszélni a büntetőfékezés kapcsán? Egy gondatlan közlekedési szabálysértés miatt? Lehet, hogy a legtöbb közúti baleset gondatlan, csakhogy a büntetőfékezés olyan szándékos bűncselekmény, mint az ittas járművezetés! (Az egyszeri ittas vezető is hiába próbálta meggyőzni a rendőrt, hogy csak gondatlan volt, mert a kocsmából kijövet nem figyelt föl a sarkon szondáztató rendőrre.) A Btk. 234. §-ának (1) bekezdésbe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettét követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. Márpedig a büntetőfékező közvetlenül veszélyezteti a sértett testi épségét.
Jó-jó, mégis van különbség emberölés és büntetőfékezés között, például büntetési tételben. Amíg a közúti veszélyeztetés alapesete három évig terjedő szabadságvesztés, addig az emberölésé öttől tizenöt évig terjedő, csakhogy… A büntetőfékezést követően nem rajtunk múlik, hogy a megbüntetett belénk jön-e, és megsérül, vagy elrántja-e a kormányt, föltekeredik egy oszlopra és meghal, vagy elrántja-e a kormányt a szemközti sáv felé, ütközik egy másik autóval, többen halnak meg, esetleg van annyi lélekjelenléte, hogy megálljon mögöttünk.
A közúti veszélyeztetés büntetése
– egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
– két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
– öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
– öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.
Ha a büntetőfékezés kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz – hangsúlyozva, ez nem a büntetőfékező ügyességén vagy ügyetlenségén múlik – az elkövető máris ott van, mint emberölésnél: a börtönben.
Remélem, sikerült elvennem a szatírok kedvét a büntetőfékezéstől.