Mi újság Wágner Úr?
Mi újság Wágner Úr?
esküszöm, nem ittam egy kortyot sem, a bélrendszerem termeli az alkoholt
-Mi újság, Wágner Úr? Már megint ittas állapotban vezeti ezt a lopott cirkálót?
-Esküszöm, Biztos Úr, egy kortyot sem ittam, amióta az eszemet tudom! A szervezetem termeli az alkoholt!
Wagner úr Rejtő Jenő ikonikus regényalakja, teljes neve: Wagner Rinaldo-Rinaldini, születési neve: Zaturek Manfréd, aki ”elefántszerűen csúnya, krokodilszerűen derűs és jóindulatúan közönyös, de zsebkésvetésben olimpikon lehetne. Ráncos, bibircsókos, fogatlan és széles szájú, vén arcán hosszú, búzakék szakáll vonul félkörben”. Wagner Úr egyben idült alkoholista, folyamatos részegsége több mint mámor: gyakran dionüszoszi látomások, filozofikus marhaságok forrása.
A fenti rendőrjárőr előtti elképzelt védekezés azonban még tőle is abszurd lenne, mi az, hogy nem ivott, hanem a szervezete termeli az alkoholt. Képtelenség!
Az igazság azonban ennél bonyolultabb. Az orvostudomány állítólag ismer olyan ritka genetikai rendellenességet, amelynek hatása, hogy a gyomor a cukortartalmú ételeket alkohollá erjeszti, ezáltal akaratlanul is gyakori alkoholos befolyásoltsággal kárhoztatja tulajdonosát. Nem tudom, melyik a kellemetlenebb, a délvidéki szélvihar okozta gyomorbetegség vagy az ittas állapot (na, jó, azért mindkettőt el tudom képzelni elbeszélések alapján :)). Mindenesetre az említett genetikai rendellenesség nem okoz olyan permanens, egyetemes részegséget, amelyben Wágner úr szenved, amelyet Wágner úr élvez, a rendellenesség mindössze enyhe fokú alkoholos befolyást idéz elő napjában akár többször is.
Játszunk el a gondolattal, hogy egy ilyen beteget (Wágner úr inkább áldásnak mondaná, mint betegségnek) tetten érnek vezetés közben. Játszunk el azzal a gondolattal is, hogy a fenti védekezést hallva, az intézkedő rendőr a röhögéstől nem távozik az élők sorából (lásd: büntethetőséget megszüntető ok), és az ügyész (akinek köztudottan nincs humora) is komolyan veszi azt egy igazságügyi szakértői kirendelés erejéig. Vajon büntethetőséget kizáró ok-e a betegség, különösen, ha az illető tisztában van annak hatásával.
A Btk. szerint az ittas járművezetést az követi el, aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet.
Wágner úr azzal védekezne, hogy ő nem volt ittas állapotban, mert sajnos napok óta nem is ivott, csakhogy nem a vezetőnek kell ittasnak lennie, hanem az állapotának, azaz a bűncselekmény szempontjából közömbös, hogy az alkoholt megitta, inhalálta vagy intravénásan jutott hozzá. (Érdekességképpen: az 55/1953. (XII. 4.) MT rendelet még azt bűntette, aki szeszes ital hatása alatt lévő állapotban vezette a gépjárművet, vagy vezetés közben szeszes italt fogyasztott.)
A jogirodalom ismeri az ún. abortív patológiás részegséget, mint önhibán kívül eső kóros elmeállapotot. A lényege, hogy az ilyen részegségben szenvedő személy egészen kis mennyiségű alkoholtól is olyan állapotba kerül, amely személyiségétől idegen cselekvésre sarkallja (például mise közepén ellopja a templomból az oltárképet). Az abortív patológiás részegség jó védekezés lehet… egyszer. Aki egyszer megtudta, hogy már csekély alkoholtól is (büntetőjogilag) vállalhatatlan lesz, az ne igyon többet.
Nem tudok olyan konkrét ittas járművezetésről, ahol fölmerült volna a szervezet termelte alkohol problémája. Az ittas járművezetés jogi tárgya a közlekedés biztonsága, és az élet, a testi épség védelméhez fűződő társadalmi érdek. Aki tudja önmagáról, hogy ittas állapotban van, az ne vezessen független attól, hogy önhibából került ilyen állapotba, vagy mások megviccelték, esetleg a szervezetének a tréfája.
Így van ez, sajnos, Wágner úr, drága sztrovacsek barátom!
