Mi fán terem az integritás?
Mi az, ami nem hivatali vesztegetés, nem hivatali visszaélés, mégis sérti a hivatal működését? A homályzóna. Az integritási kockázat. A hivatalos személyt úgy képzeljük el, mint egy robotot, aki döntéseit kizárólag érzelemmentesen, a szenvtelen logika, a törvények szelleme, a hivatali szervezeti célok mentén hozza meg érdekmentesen. Ugyanakkor a hivatalos személytől méltán várjuk el, hogy legyen tájékozott a politikában, legyen tisztában a társadalmi, gazdasági folyamatokkal, olvasson híreket. Ennek ellenére tegyen úgy, mint egy hűvös kívülálló, vagyis döntéseit ne befolyásolják újságcikkek, a politikai nézetei, személyes társadalmi és gazdasági helyzete, viselkedjen úgy, mint egy mesterséges intelligencia. Elsőre lehetetlen feladatnak tűnik. Másodikra is.
A hivatalos személy nem mesterséges személy, vannak érzelmei, ha nem mutatja ki, akkor is. Semmivel nem kap több árut a piacon pusztán azért, mert ő hivatalos személy, ha meg mégis, akkor az nagy baj. A hivatalos személynek vannak barátai, rokonai, akik elmondják; kívülről nézve, mekkora hülye ő, mármint a hivatalos személy. Ugyanakkor a hivatalos személy rokonai, barátai is kapcsolatba kerülhetnek a hivatallal, ilyenkor jól jön a hülye a háznál. Minden eljárási törvény szabályozza, milyen rokoni fok mellett köteles a hivatalos személy az elfogultságát bejelenteni, és kizáratni magát az eljárásból. Ugyanakkor minden eljárási törvény tartalmaz egy homályzónát, ahol a hivatalos személy maga döntheti el, képes-e elfogulatlanul ellátni a feladatát a körülmények ellenére, avagy sem. Ilyen például a barátok, iskolatársak, távoli rokonok köre.
Mondok egy példát: egy kisebb településen nagy valószínűséggel minden jogász – bíró, ügyész, ügyvéd vádlott – ismeri egymást, ugyanazon vendéglátóipari egységbe egyetemre jártak, a gyerekeik ugyanannak az óvodának, iskolának a neveltjei, feleségük, férjük ugyanahhoz a fodrászhoz, kozmetikushoz jár. (Igen, már sok férfi is jár kozmetikushoz.) Ha minden hivatalos személy minden ilyen „összefonódás” esetén kizáratná magát elfogultság miatt, akkor előbb-utóbb minden város egy másik város ügyeit intézhetné csak, később minden vármegye csak a másik vármegye ügyeiben járhatna el, hiszen ha mindenki munkakapcsolatba kerül a másikkal, megkedveli a másiket, megszereti, vagy éppen megutálja a másikat, elfogult lesz. Ugyanakkor egy nagyvárosban is előfordulhat, hogy a hivatalos személyek jó munkaviszonyba kerülnek egymással, esetleg baráti viszonyba. Nincsen ezzel baj, ha mindenki rendesen végzi a munkáját. Gondolná az ember. Ugyanakkor képzeljük el azt a szituációt, amikor köztudott, hogy egy ügyész minden héten együtt bulizik egy ügyvéddel. És képzeljük el, amikor ez az ügyvéd a vádlottat védi, a tárgyalás szünetében a gyerekek nyaralásáról beszélgetnek a sértett füle hallatára. Ha ezek után az ügyész ejti a vádat, soha senki nem fogja tudni a sértettnek elmagyarázni, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem is volt bűncselekmény.
Az integritási probléma valahol ott végződik, ahol a hivatali visszaélés kezdődik. Még nem bűncselekmény, de már szervezeti kockázat. Annak kockázata, hogy a hivatalos személy – akár önmaga előtt is tagadva – olyan helyzetben van, hogy döntéseiben már nemcsak a szabályok játszanak szerepet.
A törvény szerint a költségvetési szerv (vagyis a hivatalos személy munkahelyének) vezetője köteles szabályozni a szervezeti integritást sértő események kezelésének eljárásrendjét, valamint az integrált kockázatkezelés eljárásrendjét. A szervezeti integritást sértő események kezelésének eljárásrendje tartalmazza:
– a bejelentett kockázatok és események előzetes értékelésének módszertanát,
– a bejelentés kivizsgálásához szükséges információk összegyűjtésének módját,
– az érintettek meghallgatásának eljárási szabályait,
– a vonatkozó dokumentumok átvizsgálásának szabályait,
– a szervezeti integritást sértő események elhárításához szükséges intézkedéseket,
– az alkalmazható jogkövetkezményeket,
– a bejelentő szervezeten belüli védelmére, illetve elismerésére, valamint a vizsgálat eredményéről való tájékoztatására vonatkozó szabályokat és
– a szervezeti integritást sértő események bekövetkezésének megelőzésére kialakított eljárási szabályokat.
A költségvetési szerv vezetőjének felelőssége olyan belső kontrollrendszer kialakítása, amely minden tevékenységi kör esetében alkalmas az etikai értékek és az integritás érvényesítésének biztosítására.
Ha tehát egy vezető (vagy az integritás védelmét ellátó szerv) azt tapasztalja, hogy egy munkatárs olyan helyzetbe sodorta magát, amely nem bűncselekmény, de a szervezet integritását sérti, akkor köteles megtenni a lépéseket: vagyis a bejelentést kivizsgálni, a munkatársat figyelmeztetni a helyes magatartásra, ha kell az ügyet átszignálni másra, vagyis nem megvárni azt, milyen károkat tud okozni a munkatárs felelőtlensége. Nem kétséges, hogy minden hivatali vesztegetés vagy hivatali visszaélés sérti a hivatal integritását. Ha ilyen jut a vezető tudomására, ott a figyelmeztetés, átszignálás nem segít: ott a vezetőnek feljelentést kell tennie, és a büntetőeljárás végén el kell gondolkodnia azon, hogyan lehet a jövőben a hasonló eseteket kiszűrni, megelőzni.
