Mesterkéletlen intelligencia az igazságszolgáltatásban

A Mesterséges Intelligencia (biztos, ami biztos, nagy kezdőbetűvel írom, mert lehet, hogy ő dönt majd egyszer arról, melyik idősek otthonába rakjanak be engem) használata egyaránt ad okot aggodalomra és reménykedésre az igazságszolgáltatásban. Ami a reményt illeti, ma már világosan látszik, hogy az emberi memória feldolgozási képességét régen meghaladta az informatikai forradalom által nyakunkba zúdított adat mennyisége. Vegyünk például egy olyan hűtlen kezelést, amely több pénzügyi szolgáltatót érint. Egyetlen pénzügyi szolgáltató is ipari mennyiségben ontja az iratokat: számlákat, szerződéseket, elszámolásokat, de ha több pénzügyi szolgáltató is érintett, akkor könyvtárnyi irodalmat elektronikus okiratot kell áttekintenie az igazságügyi alkalmazottnak.

Kezdetben – maradva a fenti esetnél – volt a szaktanácsadó és az excel tábla. Ma már a szaktanácsadó képességét, lehetőségét is meghaladja az adatcunami. Nem beszélve arról, hogy a bankokban, tőzsdéken is Mesterséges Intelligenciát használó programokat alkalmaznak, amelyeknek működési mechanizmusát nemhogy a banki alkalmazott vagy szaktanácsadó, de maga a programozó sem ismeri részleteiben, merthogy a Mesterséges Intelligencia attól intelligencia, hogy titokban maga is tanul. Így azután nehéz egyetlen ügyésztől vagy bírótól elvárni, hogy olyan szinten ismerje meg a bizonyítékokat, hogy azokra vádat vagy ítéletet alapozzon.
Az ügyek többsége persze nem ilyen bonyolult – mondhatnánk – de az igazság az, hogy ma már a legtöbb bűnügy bizonyításához szükség van informatikai eszközökön tárolt adatok feldolgozására. Nagyon sok bizonyíték ugyanis a telefonokban, a laptopon, a felhőben található. Ez nemcsak a terhelő bizonyítékokra, hanem a mentő bizonyítékokra is igaz. Mivel az emberiség egy része ma már profi bloger, influenszer, tiktoker; azaz az élete nagy részét közvetíti a reggeli fölkeléstől, a délelőtti munkahelyi ejtőzésen keresztül, az esti bulin át az éjszakai lefekvésig, és ehhez szöveges, képes, filmes részeket csatol. Elképzelhető vagy inkább elképzelhetetlen, hogy milyen mennyiségű adatot kell(ene) egy nyomozónak átnéznie ahhoz, hogy a nyavalyás telefonon megtalálja a nyúlfarknyi bizonyítékot, ami kell neki. Ha egy terhelő bizonyíték felett siklik át az ember ügyész, az kínos, de legfeljebb eggyel több bűnös szabadul. Ha viszont egy mentő körülmény felett siklik át az igazságszolgáltatás, az justizmord.
Így azután a Mesterséges Intelligencia reményt ad arra, hogy a döntéseket előkészítse, az adatokat kezelje, és azokat az ember által fogyasztható formába tálalja. Csakhogy…
Ha már rábízzuk azt, hogy nagy mennyiségű adatot dolgozzon föl, és döntsön arról, hogy abból mi a bizonyíték és mi nem az, akkor miért ne bízhatnánk rá magát a döntést is? Mennyivel bonyolultabb magát a döntést meghozni, mint a döntést előkészíteni egyesekből és nullákból álló kis barátunknak?
Ami az aggodalmakat illeti, kísérletek alapján az MI 90 százaléknyi pontossággal találja el a már megszületett ítéletet. (Persze egyes vélemények szerint nem eltalálja, hanem megtalálja az interneten.) Az egyik ellenérv pont adatvédelmi jellegű, mivel a Mesterséges Intelligencia a föltett kérdésekből is képes tanulni, így ha egy nyomozati ügyiratot föltöltünk a netre, akkor személyes adatok kerülnek ki – ki tudja hová. Megoldás lehetne az adatok anonimizált módon történő feltöltése, mivel azonban az ügyekről a média ma már napi szinten tájékoztat, a Mesterséges Intelligenciának annyi időbe sem telik azt beazonosítani a netes információk alapján, amíg azt mondjuk: fapapucs. Márpedig Fapapucs F. Péter joggal fogja sérelmezni, hogy a neve kikerült (remélem, nincs ilyen nevű valós személy). Szintén megoldás a Mesterséges Intelligenciát zárt hálózaton kezelni, de ekkor pont a lényegétől fosztjuk meg: a világhálót átívelő tanulási képességtől.
A másik ellenérv, hogy a Mesterséges Intelligencia az embertől is tanul, sőt, a hülye embertől is. Többen csodálkoztak rá MI néhány kifejezetten rasszista megnyilvánulására. Minél több rasszista megjegyzés forog a hálón, annál hajlamosabb maga is előítéletessé válni. Márpedig pont az ellenkezője, azaz a tárgyilagosság lenne a kívánatos az igazságszolgáltatásban.
Nem tudni, mi a jövő, de hadd kockáztassak meg egy jóslatot. Száz éven belül az ítéleteket a Mesterséges Intelligencia fogja meghozni, és az emberi bírónak kell majd rányomnia a pecsétet. Amennyiben az emberi bíró el akar térni a Mesterséges Intelligencia által hozott ítélettől, akkor azt meg kell indokolnia.
Üdvözlettel:
Nos Te Drámus