Hírszerzés, hírszerkesztés
A nevem Bond, James Bond – így mutatkozik be Ian Flaming főhőse, akiről tudjuk, hogy 007-es számú hírszerző kém Őfelsége szolgálatában. A vicc az, hogy ezt nemcsak mi tudjuk, hanem néha a regény gonosz szereplője is. James Bond jóképű, nőcsábász, feltűnően öltözködik, feltűnő autókkal jár, minden csinos nőt levesz a lábáról, és saját nevén mutatkozik be mindenkinek. Vagyis olyan figura, akit két perc alatt kirúgna minden valamire való titkosszolgálat, vagy ami még valószínűbb, soha föl sem vennék. Ennek ellenére James Bond figurája évtizedekre meghatározta a kémekről alkotott elképzeléseket.
A Keselyű hat napja című regényben (a filmen háromra csökkent szegény Keselyű napjainak száma) a főszereplő a CIA egy olyan részlegén dolgozik, ahol az ügynökök regényeket és más könyveket olvasnak hivatali munkaidőben. A feladat kettős: az ügynök vizsgálja azt, merített-e ötletet a szerző valamilyen létező titkosszolgálati műveletből (szivárogtatás), illetve felhasználható-e valamilyen író által kitalált módszer a valóságban is. Ez a részleg ténylegesen létezett a regény megírásának az idején.
A hírszerzés már a hidegháborús időszakban is jelentősen megváltozott a világháború idején végzett kémtevékenységhez képest. Ha a párttitkár arról beszélt, hogy az országnak rá kell szoknia az egészségesebb életmódra, több halat kellene fogyasztani, mint disznóhúst, akkor a kémek éltek a gyanúval, hogy az adott országban vagy a kukoricatáblák feküdtek el, vagy pestis tizedeli a sertésállományt. Ekkor a párttitkár szavait össze kellett vetni a helyi lapok információival, és máris lehetett jelenteni, hogy a disznóhús exportjának árát kell emelni vagy a kukoricáét a másik ország térde kényszerítése érdekében.
Az ilyen típusú hírszerzés persze kevésbé romantikus, mint beépülni más ország kormányába, vagy atomtitkok után kutatni Phd hallgatónak álcázva magunkat. És akkor nem beszéltünk a XXI. század második negyedéről, amikor a hírszerzői tevékenység átcsapott műholdak képeinek elemzésébe, az internet információinak összegyűjtésébe. Ezen tevékenység végzéséhez a kémnek még csak az íróasztalt sem kell elhagynia, nemhogy idegen országokban vegyülnie. A nevem Kocka, James Kocka.
Ráadásul az internet korában a hírszerző tevékenység mellett egyre fontosabbá vált a titkosszolgálatok más országokat érintő befolyásolási képessége.
Ezzel a tempóval még a kémelhárítók sem tudnak mit kezdeni, nemhogy a Büntető törvénykönyv. A Btk. szerint, aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére Magyarország ellen hírszerző tevékenységet folytat kémkedés bűntettét követi el.
A média jellemzően hírszerző tevékenységet végez. Mindezt teszik sokszor idegen szervezetek, nemzetközi hírügynökségek részére. A híreket megszerkesztik, megjelentetik. A megjelent hírek a politikának gyakran fájnak. Ha egy-egy politikai erő még hajlamos is önmagát magával az országgal azonosítani, az még nem minősül Magyarország elleni tevékenységnek. De mi van, ha a nemzetközi sajtóban megjelent cikkek – függetlenül valóságtartamuktól – olyan lépésre sarkallnak más hatalmakat, szervezeteket, amelyek egész Magyarországnak fájnak? Ettől az újságíró kémmé válik? Mi van, ha egy tényfeltáró újságírót egy idegen szervezet olyan információkkal lát el, amely alapján közérdekű adatkérelemmel fordulhat állami szervekhez, majd azokat összesítve, olyan cikkeket jelentethet meg, amelyek tartalma az idegen szervezetet is érdekli.
Az internet, és a mesterséges intelligencia korában bárki lehet hírszerző. Nem csodálkoznék, ha egyszer a jogalkotó számítógépének képernyőjén megjelenne egy homályos alak, aki így mutatkozna be: A nevem AI, James AI. Nem kéne a Btk-t módosítani?
