Bódulat
Régen minden jobb volt. A régi öregek voltak igazán öregek, ezek a mai öregek valahogy olyan fiatalok. Nem lehet engem azzal vádolni, hogy ne bírnám a hamis nosztalgiát, tudományos érvekkel tudom alátámasztani, régen én magam is fiatalabb voltam.
Régen még a kábítószer elleni küzdelem is könnyebb volt. A rendőr és az orvos már az előállított személy magatartása alapján be tudta lőni, mit fogyasztott az illető. A hang, a fény és az érintés megváltozott érzékelése, a testhőmérséklet emelkedése, felfokozott érzelmi reakciók, fogak összeszorítása, izomgörcsök, hidegrázás és izzadás – ecstasy-ra utalt. Zavart gondolkodás, zavarodott viselkedés, szorongás, depresszió, heves, indulatos viselkedés, pánikrohamok, kitágult pupillák, nyugtalanság, ingerlékenység, hallucinációk, paranoia – kokaint sejtetett. Tágult pupillák, a bőr elszíneződése, a koordináció elvesztése, eufória, az idő és a tér érzékelésének torzulása, hallucinációk, zavartság, paranoia, émelygés, hányás, szorongás, pánik, tehetetlenség és önpusztító magatartás – íme a jó öreg lsd.
Az orvos nagy valószínűséggel meg tudta állapítani, hogy az illetőt nyugtatóval kell kezelni, vagy nyugodtan hagyni kell az őrjöngést, persze gumifallal bélelt, zárt osztályon.
Azután jöttek az új pszichoaktív anyagok, amelyeket valami kétes laborban állított elő valami kétes egyén. Aki pedig beszedte a szert, az nagy valószínűséggel művelt olyan dolgokat, amelyeknek akut kezelése meghaladta az orvostudomány jelenlegi és jövőbeli állását. Volt, aki „csak” meztelenül futott a Duna partján, más megpróbálta kiszedni a bőre alá befurakodott bogarakat, volt olyan is, aki simán megkísérelte meghámozni önmagát. Az orvosnak meg fogalma sem volt, hogy egy kezelés halálos hatással lesz-e rá, vagy éppen megmenti az életét.
Nemcsak a jogalkalmazó futott a betépett ember után, de a jogalkotó is futott az újabb és újabb kotyvalékok után, amelyek kémiai képletén épphogy módosított valamit az alvilági kémikus, és az anyag hipp-hopp kikerült a katalógusból, holott ugyanolyan hatása volt, mint katalogizált társának, vagy még olyanabb. Ideje volt, hogy a jogalkotó átvágja a gordiuszi kenderszálat, és kiegészítse a meglévő kábítószer-bűncselekmények körét a „Tudatmódosító anyaggal visszaélés” elnevezésű újabb tényállással, amely a kábítószernek nem minősülő, nem emberi fogyasztásra szánt anyagok kóros élvezetszerzés céljából történő kínálását, átadását, forgalomba hozatalát és kereskedelmét hivatott büntetni.
(Kedves Madárfejű Lajcsika! Igen, tudom, hogy az alkohol is képes kóros élvezetszerzésre, de az alkoholt emberi fogyasztásra szánják. Igazad van, vannak szexuális szerek, amelyek alkalmasak élvezetszerzésre, de azokat is emberi fogyasztásra szánják, és csak nálad váltanak ki kóros hatást. Tudom, egyes politikai műsorok sem valók emberi fogyasztásra, és kórosak is, de nem az élvezetszerzést célozzák, hanem az ellenkezőjét. Tudod, mit? Vitázz inkább a jogalkotóval!)
Nos, az új bűncselekmény tárgya minden, ami nem minősül kábítószernek, és amit nem emberi fogyasztásra szántak, de kóros élvezetszerzés céljából adnak át, kínálnak, hoznak forgalomba vagy kereskednek vele. Vegyük például az építőipari áruházak polcain sorakozó hígító szereket. Ha azokat festék hígítása céljából kínálják, az rendben van, de ha valaki zacskóban árulja másnak szipuzás céljából, bűncselekményt követ el. Vannak patkánymérgek, amelyektől a patkány kinyiffan, mondjuk az ember is egy idő után, de előtte még jól érzi magát tőle (állítólag) – vagy nem. Nos, az ilyen méreg árulása patkányirtás céljából: OK; kóros élvezetszerzés céljából, nem OK.
Minden kóros élvezetszerzés céljából kotyvasztott új anyag, szer ilyen célú hasznosítása bűncselekmény még akkor is, ha katalogizálás szempontjából lemaradt vele az orvos, vegyész vagy jogász. Lesznek fanyalgók, de ha kevesebb zombi marad az utcán, már megérte.
