Az elhallgatott lehallgatás 2.
Az ügyészségnek nem feladata, hogy a vádlottról bebizonyítsa a bíróságon, hogy szar alak antiszociális, a társadalmi szokásoknak fittyet hányó, az együttélés alapvető normáit semmibe vevő, frusztrációkkal terhelt személy; az egyszerűség kedvéért a továbbiakban: szar alak. Sőt, lehet valaki szar alak, ha nem követte el a vád tárgyává tett bűncselekményt, akkor semmilyen lehallgatási anyag nem használható fel vele szemben. Ennek az ellentéte is igaz: hiába példás családapa valaki, nemes lelkű hazafi, istenfélő emberbarát, ha bűncselekményt követett el, fel kell használni az ezt bizonyító törvényesen beszerzett lehallgatási bizonyítékot. Érdekes módon ekkor sem használható fel a bíróságnak szánt nyomozati ügyiratban például az az információ, hogy saját költségére árváknak szokott osztálykirándulásokat szervezni. (Ha ezt pedofil célból teszi, természetesen felhasználható ez is.) Miért nem használható fel? Mert a lehallgatásnak szigorú korlátja a bírói végzés. Főszabályként az elfogott lehallgatási anyag azzal a személlyel szemben és annak a bűncselekménynek bizonyítására használható fel, amelyre az engedélyt a bírósági végzés megadta.
Mondok egy példát. Két lehallgatott bűnelkövető arról beszél telefonon, hogy egyiküknek a sok szteroidtól olyan szőrös a háta, hogy az asszony otthon nagyteljesítményű kerti fűnyíróval borotválja. A közlemény tökéletesen alkalmas arra, hogy az ügyészség az egyébként az izmaira felettébb büszke terheltet lejárassa, sőt, nevetség tárgyává tegye. Tegyük föl, hogy mindkét bűnelkövető lehallgatására van bírói engedély, a beszélgetést mégsem fogja fölhasználni az ügyészség. A dolog egyszerű: attól, hogy valakit lehallgatnak, nem válik közprédává, az ügyészségnek nem lehet célja, hogy ellehetetlenítse az illetőt. Még akkor sem, ha egyébként megérdemelné, mert kigyúrt testével szokta megfélemlíteni az alvilágot, vagy ha kiderülne, hogy az izmok növekedését nagyrészt tiltott teljesítményfokozó szerekkel érte elPersze, ha a bírói végzés éppen a tiltott teljesítményfokozó szerrel való bűnszervezetben történt visszaélést célozza, lehet, hogy az ügyészség kísértésbe esne, de ekkor sem azt akarná bizonyítani, hogy az illető szánalmas alak, hanem azt, hogy igenis hozzájutott tiltott teljesítményfokozó szerekhez, sőt, maga is élt velük.
A törvény szigorú, mégsem egzakt, ezért olyan nehéz egy bizonyos politikusoknak kívülállónak megmagyarázni, hogy adott ügyben mi számít bizonyítéknak, és mi nem. Az viszont egzakt, hogy a vádiratban az ügyészségnek meg kell jelölnie, melyik lehallgatásból származó közleményt kívánja fölhasználni, és azt is, hogy a vádirat melyik pontjában meghatározott bűncselekmény bizonyítására kívánja fölhasználni. A tárgyalás vége felé az úgynevezett perbeszédben pedig arra is ki kell térnie, hogy az adott lehallgatott beszélgetés mit bizonyít. Elképzelhető, hogy két lehallgatott személy arról beszél, hol nyaraltak együtt az elmúlt nyáron. Első hallásra, az ilyen beszélgetés semmilyen bűncselekmény bizonyítására nem alkalmas. Ha viszont gyanúsítottként mindketten tagadják, hogy ismerik egymást, a lehallgatási anyag bizonyíték arra, hogy mégis. Ha az egyik személy azt állítja, hogy azért nem ő a bankrabló, mert a mindennapi betevő falatra sem volt nyáron pénze, az elfogott beszélgetés cáfolja ezt, ha például telefonon a luxusnyaralásának részleteiről dicsekedett a haverjának. Ugyanez a beszélgetés más bizonyítékok mellett bizonyíthatja azt, hogy az illető járt abban az országban, ahonnan a csempészett kábítószer származik, vagy, hogy a bűncselekményből származó pénzt az adott adóparadicsomnak számító országba menekíthette. És persze az is előfordulhat, hogy a beszélgetés nem bizonyít a világon semmit. Nincs olyan főállású bűnöző, aki a nap huszonnégy órájában bűnözne. Ilyenkor az ügyészség nem használhatja fel a beszélgetést. Sőt, PONT! Ekkor szoktak a vádlottak előjönni azzal, hogy ezen a beszélgetésen mondták el egymásnak, hogy mennyire ártatlanok, és korábbi diskurzusuk csak vicc volt. (Ez megér majd egy újabb blogbejegyzést, csak el ne felejtsem.)
Az ügyészségnek nincsen sok ideje eldönteni, mi használható fel, és mi nem. Ezt szokták a készletezés tilalmának nevezni. Nem lehet semmilyen lehallgatott beszélgetést befőttként eltenni rosszabb időkre, hátha jól jön még máskor egy másik cselekmény bizonyításához. Ez különbözteti meg a jogállamot az állami jogtalanságtól.
Sokáig hallgattunk egy társaságot, akik női ruhák megrendeléséről beszélgettek. A kábítószerkereskedelem mellett mással is kereskednek – gondoltuk. Végül egyikük (aki fogyasztotta is az anyagot, nemcsak árulta) vissza nem kérdezett a „hozzál két fehéret az M-s méretből” megrendelésnél: Mi a f..szt? Mire a társa elvesztette a türelmét: Két adagot a Mariskából, te hülye!
(folytatjuk)
