Szigorúan titkos bejegyzés 2.
Ügyszám: Tük. 1.000.000/6-2/2125.
2. számú példány
„Szigorúan titkos!”
„Lelőni azt, aki olvasta!”
Minősítő: Madárfejű Lajcsika alföldi ellentengernagy
Beosztása: A Büntetőjogész legfőbb alosztályvezetője
Érvényességi idő: 2055. év február 31.
Jó lenne egyszer s mindenkorra lerántani a misztikum leplét a minősített adatokról. Nincsen olyan fontos emberekből álló titkos társaság, amelyik a minősített adatokat öncélúan gyártja vagy olvasgatja, hogy csak a bennfentesek tudhassák, létezik magyar UFO, és másnak nem mondják meg, mert bi-bi-bí…
A minősített adat olyan, egyébként közérdekű, mindenkire tartozó adat, amellyel valakinek dolga, munkája van, és amely adat, ha idő előtt kiszivárog, akkor az sértené vagy veszélyeztetné azt a tevékenységet, ami szintén a közérdeket szolgálja – ez utóbbi közérdek időlegesen fontosabb annál a közérdeknél, hogy ezt az adatot mindenki megismerhesse. (Ennél bonyolultabban nem tudtam megfogalmazni, sőt, a törvény sem.) Vegyünk néhány példát:
Azt az adatot, hogy Madárfejű Lajcsika nagyon csúnya, nem lehet minősítéssel védeni (jogszerűen), mert egyrészt nem közérdekű, másrészt Lajcsika csúfságát mindenki megismeri, aki szembe jön vele az utcán. Ha Lajcsika azért olyan csúf, mert gyermekkorában kísérleteztek rajta, így ma már biológiai fegyvernek minősül, mert dermesztő a látványa, ez az adat ugyan már nem magánadat, mégsem lehet minősítéssel védeni, hiszen az emberkísérlet bűncselekmény. Márpedig jogszerűen minősítéssel nem védhető az az adat, hogy valakik bűncselekményt követtek el szegény Lajcsi sérelmére, és így nem akarnak lebukni.
Tegyük föl, hogy Madárfejű Lajcsika azért olyan csúf, mert ilyenre maszkírozták, és ő igazából egy fedett nyomozó vagy titkos szolga, és az igazi neve sem Madárfejű Lajcsika, mert ilyen hülye név nincs a világon, valójában Tehénarcú Töhötömnek hívják. Ez az adat jogszerűen minősíthető, hiszen legitim bűnüldözési érdek, hogy ne derüljön ki egy fedett nyomozóról, hogy rendőr, mert akkor senki nem ad el neki kábítószert. A minősítés időtartama alatt nyilván fontos érdek, hogy ne derüljön ki a titkosszolga valódi kiléte, mert az élete, szabadsága veszélybe kerül, azután meg senki nem vállal ilyen szolgálatot ilyen feltételek mellett.
Létezik azonban olyan eset, amikor minősített adatot olyan személy is szükségszerűen megismer, akinek eredetileg nem lett volna dolga vele. Képzeljünk el egy kémkedés miatti nyomozást, ahol a kém letartóztatásban van, így szükségszerűen van védője is. Egyik lehetőség az lenne (nem a törvényes), hogy az ügyvéd se ismerje meg azt a szigorúan titkos adatot, aminek megszerzése miatt védence éppen büntetőeljárás hatálya alá került. Ilyenkor egy védői perbeszéd úgy hangzana, hogy védencem ártatlan, mert csak. Ez nyilvánvalóan nem lehetséges, vagyis a védőnek szükségszerűen minősített adatot kell megismernie ahhoz, hogy feladatát ellássa. A védő tehát belenézhet a minősített adatba, de felhívják a figyelmét, hogy a minősített adatot nem oszthatja meg mással, mert azzal bűncselekményt követ el.
Ha egy olyan nyomozás zajlik, amely több minősített adatot tartalmaz, és más szervektől, személyektől is bizonyítékokat kell beszerezni, akkor a nyomozó hatóság vakaródzhat, hogy már maga a kérdés is tartalmaz-e olyan adatot, amely önmagában minősített. Ne feledjük, nem az irat a minősített, hanem az adat. Ha a konkrét irat nem tartalmaz minősített adatot, akkor arra minősített adattal visszaélést sem lehet elkövetni, még akkor sem, ha ez áll rajta. Ha Madárfejű Lajcsika a kém, és az a bizonyítandó kérdés, megfordult-e egy bizonyos étteremben (ahol az adatok szerint a titkos találkozója volt), akkor a pincért nem kell megesketni arra, hogy megtartsa a minősített adatot, hiszen nem az a minősített adat, hogy ebédelt-e Lajcsika valaha is az étteremben.
A nyomozó hatóságok tagjai előszeretettel iratnak alá úgynevezett titoktartási nyilatkozatot azzal a személlyel, akinél puhatolóztak. Ha ez a titoktartási nyilatkozat nem tartalmazza a minősítő nevét, beosztását, a minősítés érvényességi idejét, de tartalmazza azt, hogy már az is titok, hogy az illető beszélt vele, ráadásul az aláírt iratot nem helyezik el a minősített iratok tárolását célzó páncélszekrényben, hanem az aláírónál hagyják, nos, az a titoktartási nyilatkozat így is közokirat. Közokirat, mert közhitelesen tanúsítja, hogy a nyomozó nem ért a minősített adatokhoz.
Készítette és gépelte: Madárfejű Lajcsika
Készült: 2 példányban (1 példány 2 oldal)
Kapja: 1. példány az utókornak
2. példány a Büntetőjogész olvasóinak
„Szigorúan titkos!”
