Ősi mester
Holdvilágos éjszakán / miről álmodik a lány / hogy jön egy királyfi tán / hófehér kocsiján (igen, ez egy modern királyfi). Nos, innentől kis gellert kap a dal a mai világban. Kiderül, hogy a királyfi nem is olyan ritka manapság, szükség esetén jön, csak az álom nem oly mesés, mert hamar kiderül, hogy a hófehér sok paripányi lóerős luxusautó álmodozó lányok futtatásából származik. Ja, és aztán nincs is ébredés az álomból… sajnos.
A királyfivadászat nyomozati munka. Az ilyen típusú emberkereskedelem nyomozásának egyik nehézsége meggyőzni az áldozatot arról, hogy ő áldozat. Ami a rablás, csalás, lopás, zsarolás sértettjeinél egyértelmű, az az emberkereskedelem áldozatainál önmagában embert nyomozót próbáló kihívás. Nem tartják ugyanis önmagukat sem sértettnek, sem áldozatnak.
A kezdő áldozatok általában fiatalok, szépek, naivak, és olyan környezetből, olyan mélyszegénységből jönnek szedetnek össze, amihez képest az új környezet luxus; saját szoba fürdőszobával (naná, a királyfi udvaroncai finnyásak), szép fehérneműkkel, sosem látott kozmetikumokkal. Áldozatvédők története, hogy az itthonról külföldre kiárusított, áldozati mivoltáról nehezen meggyőzött, majd úgynevezett védett házban elhelyezett áldozat az első reggelinél finnyásan húzta el a száját azzal, hogy külhonban a kutyája is jobb eledelt kapott, mint a parizeres zsömle. Sokszor a királyfiba is szerelmesek, és elhiszik, hogy már csak keveset kell dolgozniuk a közös palotán, azután jön a tündérmese.
Sajnos a tündérmese helyett azonban hamar eljön az a fázis, amikor már a vak is látja az áldozatról, hogy áldozat, de ő továbbra sem. Kiöregedett, a szolgáltatásait igénybe vevők köre egyre kevésbé a kifinomult úriemberek, lassan kivész belőlük az úr, majd az ember is. Így már nincs szükség szép fehérneműkre és jó minőségű kozmetikumokra, a bevételből sem telik rá, és a királyfi rég eladta a sokadik alabárdosnak. Az egészsége is sokszor megrendül. Esélye sincs többé rendes életre, rendes munkára, rendes családra.
Hogy lehetséges akkor, hogy ennek ellenére még mindig nem tartja áldozatnak magamagát? Ahhoz, hogy valaki önmagára áldozatként tekintsen, először is az kell, hogy önmagára emberként tekintsen. Csakhogy az áldozat megszűnik emberként látni önmagát. Nehéz kiszakítani a világából. Ekkor már az alkohol meg a drog miatt nem szavahihető tanú, nehéz a vallomására vádat alapozni, mivel kétszer nem tud semmit ugyanúgy előadni.
A társadalom, bár jószívű, de ebben a kérdésben még igencsak, hogy is mondjam, archaikus… „Még mindig könnyebb fekvőmunkát végezni, mint egy gyárszalag mellett robotolni, vagy takarítani, vagy krumplit szedni” – mondják sokan. Igaz, holdvilágos éjszakán ilyenekről sem álmodik a lány. Számtalan fizikai munkát végző nőt ismerek boldog családi háttérrel, ezzel szemben a prostituáltak nemcsak a testüket árulják, hanem a jövőjüket is. A jövőjük azonban nem kell senkinek.
Ez egy ősi mesterség; valljuk be, kiirthatatlan – mondják mások. Ez is igaz. Számos dolog van, ami ősi és kiirthatatlan, mégsem mondjuk rájuk, hogy hagyjuk őket, ahogy vannak. Ilyen a drog, az alkohol, a háború, a koldulás, a szegénység. Valahogy mégsem rendezünk nekik ősi mesterségek ünnepét.
