Szabad-e fölrúgni egy kisgyereket (nyilvánosan)?
Szabad-e fölrúgni egy kisgyereket (nyilvánosan)? A kérdés elsőre olyan bután hangzik, hogy föl se szabadna tenni, hiszen a válasz egyértelműen: nem, sőt, NEM!
A közelmúltban a szolnoki kalandparkban egy karate edző fölrúgott egy 8 éves kisfiút, aki földre zuhant, és sírva ott maradt. A fölháborító esetre (szinte) mindenki példás gyorsasággal reagált. „A Magyar Karate Szakszövetség a Fegyelmi Szabályzatának és az Etikai és Gyermekvédelmi Szabályzatának megfelelő eljárásokat sürgősen megindítja az érintett személy ellen, és az eljárás lefolytatásának végéig az érintett személyt mindennemű karate oktatási tevékenységtől eltiltja” – közölte a Magyar Karate Szövetség.
A Yakuzák Sport Egyesület elnöke közleményben vállalta magára a felelősséget és lemondott posztjáról. (Nem ő volt az a bizonyos edző.) Jászberény városa visszavonta annak a bizonyos edzőnek a Gerevich Aladár díját. A rendőrség lenyomozta az ügyet, az ügyészség megvádolta az elkövetőt, a világ rendje lassacskán helyre állt.
Nagyvonalúan lépjünk túl azon, hogyan vehettek nyilvántartásba a bíróságon egy egyesületet Yakuzák néven. A Yakuza ugyanis egy kb. 300 éve működő bűnszervezet Japánban. Ilyen erővel bejegyezhetnének céget Maffia Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság néven vagy alapítványt Cosa Nostra Önsegélyező Alapítvány néven (amúgy Maf&Fia Bt. és Cosa Nostra Bt. is van, igaz az egyik felszámolás, a másik végelszámolás alatt), ami vicces, mint egy harakiri. Készséggel elhiszem, hogy a Yakuzáknak nincs közük a yakuzákhoz, az egyesület tagjai egytől egyig rendes emberek.
Tegyük föl inkább újra a kérdést: Szabad-e fölrúgni egy kisgyereket nem nyilvánosan, például egy edzésen?
Amikor Bruce Lee után Linda is a média tatamijára lépett, foci helyett mindenki rugdosni kezdett mindenkit: edzésen, iskolában, játszótéren. Sorra nyíltak a karate, kung-fu, taekwando klubok. Megtanultuk, hogy van no contact, semi contact és full contact szabályrendszer. Az elsőnél csak a lábszag rúgja fejbe a másikat, mert tilos komolyan bántani egymást. A másodiknál jelzés értékkel már be-betalálnak azok az ütések, rúgások, a harmadiknál csakúgy rezeg a pofazacskó meg az agy.
Csakhogy, ha versenyen teljes erővel lehet csípni rúgni, ütni, harapni, lábat kisöpörni, akkor edzésen is muszáj bevinni azt a találatot, kisöpörni azt a lábat, nehogy az első verseny egyben az első sokk is legyen.
Félreértés ne essék, a legtöbb gyerek szereti, ha a kölcsönös rugdosásáért nem igazgatói intő, hanem edzői dicséret jár. Gyerekként én is jártam edzésre valamilyen kimondhatatlan nevű kung-fura, ahol szigorú szabályok uralkodtak: például nem volt szabad szemet kiszúrni, vagy lágyékot támadni, minden mást igen. És persze az edzőnek rendet kellett tartani. Aki rossz volt, azt úgy combon rúgta, hogy másnap is csak remegő lábbal tudott leereszkedni az iskolapadra. Igaz, a combrúgás legális támadási forma volt, így egyaránt meg kellett tanulni adni is és kapni is. Az embergyerek még büszke is volt rá, hogy minél rosszabb ő, annál jobb lesz a combosok elviselésében.
A baj csak akkor van, ha ezt az egészet nem a kisgyerek akarja, hanem apuka, aki hat danos karatemester egy videójátékban vagy álmában. Vagy ha nem karatéról, hanem más sportágról van szó, amelyben a fizikai és verbális rúgások nem részei a játéknak. Ilyenkor majdnem mindegy, hogy a combrúgás, a lábsöprés, a megalázás nyilvánosan éri-e az áldozatot vagy zártkörűen, sőt, a nyilvánosságban az a jó, hogy mindig akad, aki vigasztalni próbálja az áldozatot. (Komment ne essék, most nem a fent említett konkrét kisfiúról és apukáról beszélek, és nem azokról a szülőkről, akik tehetséges gyermekükért áldozatokat hoznak.)
Hallottam edzésen kiosztott olyan testi fenyítésekről, amit ha börtönben alkalmaznának, nem kisgyereken, akkor föl sem merülne, hogy az nem hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás. És a kisgyerek szégyellni fogja magát, nem fordul ügyvédhez. Nem azért, mert megalázták, hanem azért mert biztosan rossz volt és megérdemelte, amiért nem figyelt vagy nem tudta elvégezni a feladatot. Bizony, valamilyen kontroll kéne.
Költői szamuráji kérdés: ki dönti el, jó-e a rossz a gyereknek?
