Miért nem szóltak? II.
Egy korábbi bejegyzésben már szó volt arról, vannak esetek, amikor a
bizonyításnál is fontosabb a biztonság. Ilyen például az emberölés előkészülete.
A sértett azon természetjogon alapuló igénye, hogy életben maradjon, megelőzi
az állam azon büntetőjogi igényét, hogy egy leendő gyilkost hosszú évekre
lecsukjon. Vagyis tájékoztatni kell a sértettet az ellene készülő
bűncselekményről, személyi védelmet kell ajánlani neki. Ez általában így van
minden erőszakos bűncselekmény előkészülete esetén.
Bár emlékszem egy esetre, amikor nem így történt. Hiteltérdemlő információnk
volt arról, hogy két elkövető ki akar rabolni egy kábítószerkereskedőt, mivel azt
remélték, hogy a kábítószerdíler rengeteg készpénzt tart magánál. A nagy terv az
volt, hogy ketten lerohanják bűnözőtársukat, megfenyegetik egy elektromos
sokkolóval, ha ellenáll, akkor egy kicsit rápirítanak az eszközzel.
A rablás előkészületének büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, a
befejezett rablásé illetve a rablás kísérletéé két évtől nyolc évig terjedő
szabadságvesztés. A leendő kábítószerkereskedő sértettnek ilyenkor nem igazán
szól egy nyomozó. Mit is mondhatna? Úgy hallottuk, hogy kábítószerrel
kereskedsz, és azt is hallottuk, hogy két másik jómadár ki akar rabolni, de mi
majd megvédünk… Ez nem hangzik túl jól, különösen úgy, hogy a tervezett
rablás helye és ideje ismert volt a lehallgatásból, így alappal lehetett számítani
arra, hogy a hatóság a helyszínen meg tudja állítani.
Csakhogy. Amikor a rablójelöltek kiszállnak a gépjárműből a megfelelő
eszközökkel, ez még csak előkészület. A kísérlethez az kell, hogy legalább
megfenyegessék a sértettet, a befejezett rabláshoz pedig az, hogy a sértett át is
adja a pénzét. Tiszta sor; úgy tűnik, csak várni kell, hogy a dolgok szépen
eljussanak a végkifejletig. Igen ám, de mi történik, ha a sértett nem adja a nehéz
kereskedői tevékenységből származó suskát, és a rablók használni
kényszerülnek a sokkolót? Mi tagadás, voltak olyan hangok, hogy a
kábítószerkereskedőnek nem árt egy kis sokkhatás, mert megérdemelné.
Természetesen föl sem merült, hogy engedni kellene azt, hogy a rablók
elektromos sokkolót alkalmazzanak a sértettel szemben. A filmeken egy ilyen
sokkoló használata után az áldozat föláll, lesimítja meredező hajzatát, és éli
tovább az életét. Az életben esetleg megáll a pacemakere, kiugrik a szeme, ha az
áram a halántékán éri, esetleg esés közben koppan a feje a betonon, és…
A kommandósok nem zárták ki, hogy a fenyegetést követően időben odaérnek
ötven méternyire, mielőtt az elkövető használni tudná a sokkolót, majd a
tényleg? kérdésre, a persze, hogy nem volt a válasz. Megfeledkeztem saját
tételemről, hogy hülye kérdésre, hülye válasz érkezik. Így azután maradt az
előkészület, vagyis az elkövetők elfogása, mielőtt a sértetthez léphettek volna.
Mi lett volna, ha a sértett nem bűnöző? Valószínűleg tájékoztattuk volna az
ellene készülő bűncselekményről. Ha vagányabb az illető, még a fenyegetést is
vállalta volna azzal, hogy egyből átadja a bűnjelet a pénzt, a sokkolást
elkerülendő.
(folytatjuk)
