Természetkárosítás
Természetkárosítás. Köztudott, hogy a természet károsítja az embert és annak környezetét. Elég, ha szorgos barátainkra, a hangyákra gondolunk, akik farmként tekintenek otthonunkra, vagy a pelékre, akik némi éjszakai padlástéri hancúrozással próbálják elkergetni a földszintre betolakodó embereket, vagy a molyokra, akik háromfogásos ebédként tekintenek az öltönyünkre (ha mellény is van a szettben), esetleg a légyre, amely folyton beleköp a levesünkbe. A légy ül a kutyakakin, odaszáll hozzá egy másik légy, és megkérdi: mondhatok egy viccet? Mire az első légy: mondjál, de csak akkor, ha nem undorító, mert éppen ebédelek. És akkor még nem is beszéltünk a kiültetett paradicsomtőről, hogy hány gaz növényt kell kiirtani mellőle, hány meztelencsigát kell a paradicsomból a pokolba küldeni, és hány vakondot kell elektromos ketyerével a szomszédunk salátásába átüldözni. Vagyis a természet természetes ellensége az embernek.
Ugyanakkor az ember hajlamos kissé túlzásba vinni a természetre mért megelőző csapásokat, amelynek következtében a Föld lázas állapotba került (lásd: globális felmelegedés), és ez a forróság nem hagyja hidegen a paradicsomültetvényünket sem, amely hajlamossá válik kiszáradni. Vagyis az ember, hogy megvédje természetes ellenségét, kénytelen védekezni önmaga ellen. Magyarországon erre találták föl a Btk. természetkárosítás bűntette elnevezésű tényállását. Aki most nyugodtan hátradőlne azzal, hogy nincs köze hozzá, mert nem őserdei fakitermeléssel foglalkozó nagyvállat, sem vegyiüzem, de még csak elhanyagolt atomreaktor sincs a kertje végében, azt el kell keserítenem.
Természetkárosítást követ el az is, aki
– fokozottan védett élő szervezet egyedét,
– védett élő szervezet vagy az Európai Unióban természetvédelmi szempontból jelentős növény- vagy állatfaj egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket,
– a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló EK tanácsi rendelet A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét
jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, onnan kiviszi, azon átszállítja, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja.
Természetkárosítás lehet például, ha valaki védett növényeket szakít le túrázás közben, beteszi a hátizsákjába és haza hozza a Pilisből vagy a Tátrából.
A figyelmetlen vándor háromévig terjedő szabadságvesztéssel büntethető nemcsak a krokodiltáskáért, de bizonyos kozmetikai és egyéb növényi krémekért, amelyek védett növényi összetevőket tartalmaznak (például a ginszeng egy bizonyos populációját, hogy a viagra csípje meg!) Gyenge védekezés, hogy ahol vettük, ott nem minősül védettnek, akad olyan védett növény, amelyet Dél-Amerikában egyszerű gyomnak tartanak, és irtanak, de az európai szabályok szerint védett.
De a törvény kiterjesztő értelmezése alapján fokozottan védett élő egyednek minősül a krokodilbőrből készült cipő is, mert élő szervezet egyedének kell tekinteni az élő szervezet egyedének származékát, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.
Törvénytisztelő utazó vigye magával az Európai Unió Tanácsának 338/97/EK rendeletét, amelynek melléklete tartalmazza a védett állatokat és növényeket. Ehhez már csak egy állat- és növényhatározó szükséges annak, akinek nem jön IQ-ból, hogyan néz ki a Ramphastos sulfuratus, azaz a szivárványcsőrű tukán, nehogy vegyen egyet a helyi bolhapiacon. (Apropó, bolha! A bolha nem védett állat, olcsó, kicsi, és vámellenőrzéskor bármennyi elfér a ruházat alatt.) A legjobb, ha egész könyvtárat viszünk magunkkal a repülőútra, ha biztosra akarunk menni, azaz inkább hazajönni, különben büntetőeljárásnak, lefoglalásnak, elkobzásnak tesszük ki magunkat, és ha még sikerül is bizonyítanunk a jogban való tévedésünket, (ami elég nehéz, mert még az óvódások is fújják, hogy a törvény nem ismerete… ) akkor is elveszik tőlünk a drága pénzen vett szuvenírt.
Ha biztosra akarunk menni, akkor külföldről csak azt az egzotikus állatot vagy növényt hozzuk magunkkal, amelyik elfér a fényképezőgépünk memóriájában vagy a gyomrunkban.