A kriminalisztika fő kérdései

Kezdő nyomozók gondolkodásába különféle kriminalisztikai órákon próbálják meg beleverni a szakma hét főkérdését: Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Ki? Kivel? Miért? A vicces az, bármilyen szimplának is tűnnek ezek a kérdések, mégis működnek a gyakorlatban. Ha egy nyomozás valamennyi fenti kérdésre tisztázta a választ, ez alapján már könnyen összeállítható az úgynevezett történeti tényállás, a többin meg eljogászkodnak az ügyészek és a bírók.

A kriminalisztika hét főkérdése működik akkor is, ha bűncselekmény áldozata lettünk, és azon gondolkodunk, mi kerüljön a feljelentésünkbe. Ha a feljelentésben írt tények a legjobb tudomásunk szerint tartalmazzák a kriminalisztika fő kérdéseire a választ, nem lőhetünk nagyon mellé, ráadásul a nyomozást is segítjük vele, hiszen a nyomozás rögtön a lényegre koncentrálhat, nem kell hosszadalmas kihallgatáson tisztázni, mi is történt valójában. Vegyünk egy példát!

Tisztelt Rendőrség! 2021. április 2. napján ismeretlen személy ellopta a pénztárcámat, benne 100.000 forint készpénzt, a személyi igazolványomat, a lakcímkártyát, a bérletszelvényemet. Reggel hét óra előtt tíz perccel szálltam fel a 999-es buszra a Kukutyin utcai megállóban, ekkor a tárcám még megvolt, hiszen a bérletem felmutattam a buszvezetőnek. A buszon utazott egy fiatalokból álló három fős társaság, vidáman lökdösődtek. Egyik alkalommal az egyiküket nekem lökték a többiek. Mással testi kontaktusba nem kerültem az utazás során. A Zabhegyező végállomáson pogácsát akartam venni, ekkor vettem észre, hogy nyitva van a táskám, és hiányzik belőle a tárcám. Visszamentem a buszhoz, de ott nem találtam meg a tárcámat. A tárca értéke körül-belül 10.000 forint volt. A buszon kamera működött, indítványozom a felvételek lefoglalását. Tisztelettel Feljelentő (személyi adatai és elérhetősége)

A fenti feljelentésben benne vannak a kriminalisztika főkérdéseire a válaszok. Kiderül belőle:

  • Mi történt.
  • Hol történt.
  • Mikor történt.
  • Valószínűleg hogyan történt.
  • Valószínűleg ki a tettes.
  • Kivel követte el a lopást.
  • Zsebtolvajlás esetén a miért kérdésre viszonylag evidens a válasz.

Alkalmazzuk bátran a kriminalisztika hét főkérdését akár a magánéletben is, ha tudni szeretnénk, hogyan tört el a kínai vázánk. 🙂

Kapcsolati tőkén vett belépő a pokolba

Össznépi magyar játék – amely könnyen vádlottak padjára juttathatja a sértettet is – a kit ismerünk a hatóságnál című társasjáték. Igen, tudom, feljelentést tettünk, és látszólag nem történik semmi.
A krimikedvelő sértett nézi az amerikai filmeken, ahogy akár két rendőr is dolgozik egy ügyön, halomra lövik a gonosztevőket, és még csak egy nyavalyás jelentést sem kell mellékelniük a hulla mellé, hagyják ott, ahova esett. Ehhez képest a mi ügyünkben nem történik semmi, nemhogy nem lőtték halomra a piszok feljelentettet, de még csak fel sem függeszti gyanús ügyködését. A magyar rendőrségen ugyanis nem két rendőrre jut egy ügy, hanem egy nyomozóra akár negyven eljárás is. Könnyű belátni, hogy ha a nyomozó minden munkanap elővesz egy ügyet, akkor kéthavonta jut ideje a miénkre. (Gyanítom, az átlag amerikai nyomozónak is több ügye van, mint amit a filmek mutatnak.)

Ilyenkor egy sértettnek könnyen átfut az agyán, hogy kell egy kapcsolat, ami meg tudja gyorsítani a folyamatokat. Vagy legalább rátekint néha az ügyre. Sok embert valósággal frusztrál, ha nem keres semmilyen urambátyám kapcsolatot, kifejezetten gondatlannak érzi magát saját ügyében.
Jól jön egy kis kapcsolati tőke, így előkerülnek a kapcsolati pénztárcák: lássuk, kinek is tettünk szívességet, akinek van rendőr ismerőse? A legjobb, ha a rendfokozata legalább ezredes, az már kevésbé érdekes, hogy vízirendész. És itt jön a bökkenő, amit célhoz kötöttségként szoktak emlegetni. Megtalált hatósági ismerősünk – legyen bár ezredes vagy tábornok – akkor nézhet bele bármilyen bűnügyi aktába, ha az a munkájához szükséges. Lefogadom, nincs a munkaköri leírásában, hogy minket tájékoztasson az ügy állásáról, vagy sürgesse az érdekünkben, még akkor sem, ha korábban szívességet tettünk Béla barátunknak, akinek jó ismerőse a vízirendész ezredes.
Ha szerzett ismerősünk nem elég erős ahhoz, hogy nemet mondjon nekünk, és jogosulatlanul belenéz az aktánkba, sőt, még tájékoztat is bennünket arról, kit tervez kihallgatni a hatóság, úgy minimálisan hivatali visszaélést követ el. Na és ki lesz a felbujtója? Igen, mi leszünk azok. Ráadásul, ha kellően távoli az előkapart hatósági kapcsolat, könnyen érezzük úgy, hogy Krisztus koporsóját sem ingyen őrizték, így előfordulhat, hogy a végén hivatali vesztegetésért nagyobb büntetést kapunk, mint az, akit eredetileg feljelentettünk.

Végezetül álljon itt egy elrettentő példa egy hivatásos sofőrről, aki az autópályán észlelte, hogy lefényképezték gyorshajtás miatt. Emberünk kétségbeesett, lázasan keresett egy rendőrt, akinek felajánlott százötvenezer forintot, hogy vetesse ki a rendszámát a fotóalbumból. Emberünk csodálkozott a legjobban, amikor megvádolták kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetéssel, és csak büntetlen előélete miatt úszta meg felfüggesztett szabadságvesztéssel. Emellett a bíróság vagyonelkobzást rendelt el a jogtalan előnyként felajánlott 150.000 forintra, így a kapcsolatkeresgélés emberünknek összesen öt évre felfüggesztett két év szabadságvesztésbe, 150.000 forint vagyonelkobzásba került. És most jön a poén, miután az ítéletet a bíróság gyorsított eljárásban (bíróság elé állítás keretében) hozta, így az ítélet bőven beelőzte a gyorshajtásért kiszabott bírságot, amely csak 30.000 forintra rúgott…

Lakásmaffia III.

amikor tényleg szervezett a bűnözés

Láttuk, vannak bérlők, akik szívesen eladják az általuk bérelt ingatlant. Nem szervezett bűnözők, csak gátlástalan emberek. Vannak, akik magányos öregekre szállnak rá, hogy eladják ingóságaikat, végső esetben az idős ember lakását is. Az ilyenek még gátlástalanabb emberek, de ők sem „szervezett bűnözők”. Van azonban egy elkövetői kör, amelyre méltán illik a lakásmaffia kifejezés. Ennek tagjai nem kívánják a bérelt ingatlant teljes egészében eladni, „megelégszenek” a foglalóval.

A módszer a következő. A banda felhajt néhány igazán jó helyen lévő ingatlant, azt kibéreli, majd rövid időn belül meghirdeti eladásra. Természetesen a hirdetési ár a piaci ár alatt van. Fölvesznek hoszteszeket is, akik a vevőjelölteknek profi ingatlanosként mutogatják a lakást. A hoszteszek a legtöbb esetben nem tudják, hogy csalásban vesznek részt, így jobban érvényesül a meggyőző képességük. A hoszteszeknek a megbízó a lelkére köti, hogy minden vevőjelöltnek sulykolni kell: a rendkívül kedvező ár azért van, mert a megszorult eladó minél hamarabb pénzhez akar jutni, vagyis az a vevő nyer, aki a legkorábban utalja a foglaló összegét a megadott számlaszámra.

Itt jön a kérdés: vajon a vevőjelölt a nyereség hiányát veszteségként éli-e meg, avagy a veszteség hiányát nyereségként. Ha az előbbi, akkor a reménybeli vevő gondolkodás nélkül utalja a „foglalót”, nehogy mások megelőzzék. Úgy gondolja, úgysem a teljes vételárról van szó, a papírmunka meg ráér később. Az ilyen vevőjelölt – ekkor eljárásjogi szempontból már hívhatjuk sértettnek – csodálkozik, amikor megtudja, hogy mégis megelőzték, mert már legalább öten elküldték a foglalót, de az eladók nem túl finnyásak, mert továbbra sem zárják le a lehetőséget mások előtt, hogy foglalót küldjenek nekik. Ha jól megy az üzlet, a sok foglalóból összeszedik akár a lakás árának másfélszeresét is. A foglalókat természetesen azonnal külföldi számlákra továbbítják, ahol a nyomozó hatóság virtuális bottal ütheti a pénz nyomát.

Az esetek többségében a sértettek elkerülhették volna az áldozattá válást, ha a legelemibb óvintézkedéseket megteszik. (Találkoztam olyan vevőjelölttel is, aki még csak a lakást sem nézte meg személyesen, a foglalót az internetre feltett képek alapján küldte el.) Először is, a foglaló fizetése ingatlan esetében írásbeli szerződéshez kötött. Ne engedjük, hogy siettessenek! Minden esetben forduljunk ügyvédhez! Az ügyvéd beszerezi az ingatlannyilvántartásból az ingatlan adatait, megállapítja, ki a tényleges tulajdonos, elkészíti az írásbeli szerződés tervezetét, amibe beleírja a foglalót is. Nagyon valószínű, hogy már az ügyvédünk kiszűri a csalást, és nem fogja engedni, hogy elutaljunk nagyobb összeget a csalóknak.

Mi magunk is tehetünk lépéseket. Például, ha már lakásnézőben vagyunk a házban, ne sajnáljuk az időt. Csengessünk be a szomszédokhoz, a közösképviselőhöz, mutatkozzunk be, mint leendő lakó, érdeklődjük a közösköltségről, a környékről. Jó esetben, már tőlük megtudjuk, hogy a tulajdonosnak esze ágában nincs a lakást árulni, csak bérbe adta. A kis nyomozati munka – higgyék el – jobban megtérül, mint futni a pénzük után.

Lakásmaffia II.

Néha a múlt ködéből előkerülnek olyan ismerősök, akikről egyáltalán nem tudom felidézni azt sem, hogy valaha telefonszámot cseréltünk. Egy ilyen ismerősöm az a szimpatikus biológus kutató, akivel emlékeim szerint hosszú, intellektuális értekezést folytattunk kutatási témájáról. Ő hosszan, intellektuálisan értekezett, én hosszan, intellektuálisan hallgattam.

  • Szia! Nem Zavarlak?
  • Szia! Parancsolj!
  • Rövid jogi tanácsot szeretnék tőled.

A rövid jogi tanács kifejezésre minden jogász gyomra összeugrik. Egy jogi tanács ugyanis éppolyan hosszú, mint amilyenre szükség van. Az emberek egy része rövid jogi tanács alatt saját igazát akarja visszahallani, és hajlamos csak azokat a tényeket közölni, amelyek kedvezőek számukra. Ha pedig rosszul sülnek el a dolgok, akkor a tanácsadó a hülye.

  • Hallgatlak!
  • Házvásárlásban vagyok éppen. Vidéken találtam egy szuper kis házat, ráadásul nagyon kedvező áron. Látszik, hogy komolyan el akarják adni.
  • Gratulálok! Gondolom a szépséghiba valamilyen jogi jellegű.
  • Hát ez az! A ház egy öregemberé. Amikor fent voltam megnézni, egy fiatal pár is ott volt. A genomjuk a lehető legeltérőbb volt az öregtől, ha érted, mire gondolok.
  • Igen, nem rokonok.
  • Bizony nem. A fiatalemberrel tárgyaltam a ház eladásáról. Próbáltam az öreget is bevonni, de egy értelmes mondata nem volt, csak vigyorgott. A nő ott illegette magát, és időnként töltött neki egy kis bort.
  • Rendes tőled, hogy szólsz. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a fiatalok akarják eladni az öreg házát. Vannak bűnözői körök, akik rászállnak a magányos öregekre, egy kis segítség, egy kis sejtetés, egy kis itatás, egy-két hónap és az öreg belemegy, hogy eladja a házat.
  • Szerintem is erről van szó.
  • Ha mondod a címet, megkeresem az illetékes kapitányságot, ők majd kezükbe veszik a dolgot. Kevés ilyen rendes ember van.
  • Hát… Várj egy picit! Én azért hívtalak, mert szeretném tudni, hogy van-e olyan módszer, amellyel megtarthatom a házat!
  • Hogyne volna! Tisztáztátok már, hogy a vételárban benne van-e az öreg eltakarítása? Például felajánlhatnád, hogy a gödröt te ásod ki. Gödröt ásni, azt senki nem szeret.
  • Most miért vagy ilyen velem?
  • Rövid jogi tanácsot kértél, nem? Szerinted, mi történik az öreggel, miután megveszed a feje fölül a házát? A szimpatikus fiatalok vesznek neki egy kisebbet? Kizárt! A legvalószínűbb, hogy megölik. Esetleg elszállítják egy tanya fészerébe, ami ugyanaz, csak lassabb. Ha hosszabban él, akkor előfordulhat, hogy valaki ráakad, az igazságügyi elmeorvosszakértő pedig kimondja, hogy nem volt beszámítható már akkor sem, amikor eladta neked a házat. Akkor pedig ugrott a házad. Egy hullát viszont az igazságügyi elmeorvosszakértő a tudomány mai állása mellett nem tud megvizsgálni.
  • Felháborító, hogy ilyet feltételezel rólam! A viszontlátásra!

Lakásmaffia I.

avagy bérlőből lesz a legjobb eladó

Lakásmaffia. Nem szeretem a kifejezést, mert félreviszi a gondolkodást erről a létező jelenségről. A maffiáról az embernek könnyen a Keresztapa című film jut eszébe Don Corleonéval, a családdal, némi romantikus felhanggal. Ezzel szemben a lakásmaffiánál nincsen nagyhatalmú, politikai kapcsolatokat kereső Don. Ami van helyette, az néhány gazember, akik belekalkulálják, hogy előbb vagy utóbb lebuknak. Addig viszont szeretnének nagyon jól élni. Mások pénzéből. És van egy-egy lepukkant ügyvéd, aki nem teljesíti a kötelességét, némi készpénzért szemet huny afelett, hogy az eladó nem is a tulajdonos.

Hadd mondjak el egy történetet. Emberünk (gazemberünk) bérelt jó pénzért egy családi házat bútorozottan. Egy darabig fizette a bérleti díjat, majd szólt a tulajdonosnak, hogy az egyik helyiséget saját maga szeretné bebútorozni. A tulajdonos megjelent a háznál egy teherautóval, és felpakolta rá a nappali bútorait. A szomszédok látták a tulajt, vidáman integettek neki, tudták, hogy minden rendben van. A tulaj azt már nem látta, hogy miután elhajtott a teherautóval, újabb teherautók jelentek meg, és felpakolták rá a ház valamennyi bútorát. A szomszédok is úgy voltak vele, biztos a tulajdonos tudtával történik minden, hiszen reggel őt magát is látták. Íme, itt volt a ház, szépen kiürítve, eladásra készen. Már csak meg kellett hirdetni. Az árat a piaci ár alatt határozta meg, de nem feltűnően alacsonyan, nem akarta, hogy gyanús legyen. A ház a kiürítésétől számított néhány napon belül elkelt. És igen, kellett egy ügyvéd is. A vevő még örült is neki, hogy a ház vételárának kiizzadása mellett az ügyvédet nem neki kellett fizetni, mert a korrekt eladó felajánlotta, hogy a családi barát ügyvéddel majd ő elszámol.

Mi történt ezután? Gazemberünk a könnyen jött pénzt hamar elszórta: luxusautót bérelt, luxusnyaralásra fizetett be Dubaiba. A lényeg, nem tett félre a csalásból származó összegből nyugdíjas éveire. Mire elkapták, a pénznek már csak az emléke maradt nála. Ezzel szemben a két megtévesztett – a tulajdonos, illetve a vevő – gyilkos harcba kezdtek egymással a házért.

A jogi helyzet viszonylag egyszerűnek tűnik, a csalás nem minősül tulajdonszerzési jogcímnek, még akkor sem, ha a vevő a becsapott fél. Vagyis a ház tulajdonjogát vissza kell írni az eredeti tulajdonos nevére. Ezzel szemben a vevő kártérítési igénnyel léphet fel a csalóval szemben. Az ügyvéd megesküszik mindenre, hogy őt is becsapták, mert a csaló kísértetiesen hasonlított az eladóra, ellenőrizte a népességnyilvántartásban, a papírjai is rendben voltak, bár ő igazán nem okmányszakértő.

Ha a tulajdonos a földhivataltól megkapja a határozatot az átjegyzésről, fél éve van a visszajegyzés iránt intézkedni, vagyis perelni. Ha a tulajdonos nem kap határozatot, és három évig nem is intézkedik aziránt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban visszajegyezzék a tulajdonjogát (vagyis nem perel), akkor pestiesen szólva, rápacsált, ugyanis a jóhiszemű vevő jogait is védi a törvény.

Nem egy és nem két esetet láttam, ahol a két ártatlan személy gyűlöletbe hajló és évekig tartó pereskedést folytatott, miközben a csaló már rég szabadult.

Kedves Vevő!

  • Légy szíves, ne spórolj az ügyvéden! A vevőé a nagyobb kockázat, így ragaszkodj ahhoz, hogy saját ügyvéd járjon el ingatlan vásárláskor.
  • Ragaszkodj ahhoz, hogy az eladó bemutasson a szomszédoknak. Ha az eladó igazából egy bérlő, akkor a mutatvány itt megbukik!

Kedves Bérbeadó!

  • Nincs mese, az ingatlannyilvántartásban évente meg kell győződni arról, nem adták-e el a kis kalyibánkat!

Bűn + előzési program

avagy a cél nem mindig szentesíti az eszközt

Olvasói levélből:

Tisztelt Büntetőjogész! Tíz éve rendszeres olvasója vagyok a hetilapjuknak, vagy micsudának. Lájkolom a lábuk nyomát is, annyi hasznos információt szereztem belőle. De csak kimondom – ha megsértődnek is – jobb a bűnbeelőzés, mint bűnben és mocsokban élni. A feleségem szerint paranormális skizofrén vagyok, vagy micsuda, de én ismerem a mondást: ha tudom, hogy hanyatt fogok esni, akkor jobb félni, mint megijedni! Belőlem nem lesz áldozat! Tavaly kiadtuk a tetőteret egy fiatal párnak, hát két hónapja nem kapnak egy levelet a rendőrségtől? Átvettem helyettük, szépen felgőzöltem, elolvastam, majd visszaragasztottam. Tanúkénti idézés volt! Milyen emberekkel osztom meg a hajlékom, akiknek rendőrségi ügyük van! Fogtam a pótkulcsot, bekameráztam a lakásukat, már csak megvédem a családom bűnbeelőzési célból! Persze ismerem az illemet, én is járok illemhelyre, a mosdóba csak mikrofont szereltem. Rendes embernek nincs takargatnivalója! (Kevesen tudják: csak három napig szabad őrizgetni a felvételeket emberiségi jogi szempontból.)

Vagy vegyük a munkahelyem, ahol fontos bízni a kollégákban! A főnök nemrég felvett egy muksót. No, szóltam is a rendőr sógornak; priorálja csak le gyorsan erkölcsileg a priuszát, mert olyan a feje az ipsének, hogy tíz évet szabnék ki csak felismerésre bemutatás alapján. Hát nem büntetlen volt a szentem! Na, de az apja! Az három évet ült börtönbe! És nem adócsalásért! Mert az gondtalan cselekmény! Hanem kőkemény sikkasztásért! Hálás is volt a főnök úr, még aznap kirúgta az ürgét!

Ha már itt tartunk, vegyük az új szomszédokat! Két hónapja laknak itt, de még be sem hívtak! Tuti, valamiben sántikálnak! Bűnbeelőzés! Rájuk hívtam a rendőrséget névtelenül, hogy mariskát termeszt ismeretlen tettes a kert végében. (Maguktól tudom, nem szabad néven nevezni a szomszédot, mert az hamis vádaskodás.) Nem találtak semmit, mert a kutya csak kábítószerre morog. Én persze nem veszem be a modern elméleteket, hogy ártatlanság félelme, meg Lombroso! Tuti, sárosak! Fontos tudni: a jövő héten ne újra a rendőrséget hívd bűnbeleőzésből, mert úgyse jönnek ki ilyen gyakran, hanem a katasztrófavédelmet, hogy tűzveszélyes anyagot tárolnak a sufniban. A következő héten jöhet a NÉBIH az illegális vágóhíddal, előbb-utóbb csak igazam lesz, és találnak valamit.

De itt a teázó a kocsma helyén! Forogna az öreg a sírjában, ha tudná, mit tett a lánya! Már az gyanús volt, amikor a parkolóban teraszt építettek. Na, mondom, hogy járom meg az utat kocsi nélkül ebédszünetben a kocsmáig meg vissza? Vagy álljak föl a járdára?! Törvénytisztelő ember nem tesz ilyet! De amikor az egyetlen sör, amit a teázóban mérnek a chilis-csokis cseresznyés csoda kézműves sör lett, vagy micsuda, egyből leesett, hogy ez nem is italmérés, hanem pénzmosoda! Na, mondom, nálunk a pénzmosónők korán halnak! Névtelen bejelentést tettem a rendőrségen, hogy valaki bombát helyezett el a budiban! Ha kell, minden héten bejelentem! Kedves Büntetőjogész! Csikarjon már ki nekem egy személyes találkozót azzal a drága Polt úrral, mert ő az egész országban el tudná terjeszteni az én bűnbeelőzési módszereimet, és akkor nem lesz neki több munkája! Most mennem kell, pedig vannak még ötleteim. Szmájli a fejükre!

Kedves Olvasó! Bűnmegelőzési programját felülvizsgálatra ajánlom!

Aki más levelét felbontja, elzárással büntetendő.

Aki személyes adat, magántitok jogosulatlan megismerése céljából más lakásában technikai eszközöket helyez el, és titokban megfigyeli, rögzíti a történteket, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az a hivatalos személy (és nem hivatalos személy felbujtója is), aki más bűnügyi személyes adatait jogosulatlanul lekéri azért, hogy az új munkatársat „ellenőrizze”, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aki a rendőrségen büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki a katasztrófavédelemnél, NÉBIH-nél ok nélkül hatósági eljárást kezdeményez, elzárással büntetendő.

Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít (például nemlétező bombáról), hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

További ötleteit kérem, közölje egy ügyvéddel bűnmegelőzési célból. Üdvözlettel: Büntetőjogész

Elengedési zavarok

Avagy miért nem tudunk elköteleződni az elengedés mellett?

Ha a sértetté válást betegséghez hasonlítjuk, látnunk kell, ahogy a gyógyulás esélyét is javítja, ha minél előbb orvoshoz fordulunk, úgy bűncselekmény áldozataként sem mindegy, mikor jutunk el a hatóságokhoz. Orvosi körökben gyakran emlegetik a betegségbelátás fogalmát, vagyis azt a pontot, amikor a páciens felismeri, hogy beteg, és tenni kellene valamit a betegség ellen. Számtalan bűncselekménynél találkoztam hasonlóval. A sértettek rendszerint beszámoltak olyan pillanatról, amikor érezni kezdték, valami nem stimmel, valami gyanús lett, mégsem tettek semmit. Nem vitatom, sok esetben ekkor már késő volt, a kár bekövetkezett. Előfordult, hogy „betegségbelátáskor” még le lehetett volna foglalni a kicsalt pénzt az elkövetőtől, több esetben a „betegségbelátás” csak abban segített volna, hogy más ne károsodjon, vagyis az elkövető inkább előbb, mint utóbb kerüljön a rács mögé. Akadtak azonban rejtélyes esetek is: a sértett érezte bőrén a bűncselekmény klinikai tüneteit, de ahelyett, hogy feljelentést tett volna, további összegeket adott az elkövetőnek. Könnyű lenne elintézni azzal, hogy az illető hülye volt, de…

Kimmel admirális az amerikai csendes-óceáni flotta főparancsnoka sem volt hülye, mégis éppen Short tábornokkal golfozott, amikor a japánok lecsaptak Pearl Harbor-ra. Állítólag Kimmel egészen pontosan tudta; idő kérdése a japán támadás, ahogy azt is tudta, hogy az amerikai flotta nem áll még készen erre. Ezek alapján kidolgozott egy éves tervet a felkészülésre, vagyis arra, hogy egy év múlva egyenlő félként léphetnek fel Japánnal szemben. Vezérkarával annyira elköteleződött a terv mellett, hogy minden, a korábbi támadás lehetőségére utaló egyértelmű bizonyítékot hárítottak. Vezetéselméleti szakemberek azóta is elemzik az esetet, mikor köteleződik el az ember olyan szinten egy döntés mellett, amikor a legnyilvánvalóbb baljós jelek mellett sem képes visszalépni.

Amikor a csalók extraprofitot ígérnek, egymillió forint befektetéssel féléven belül kétszázezer forint kamattal, akkor még felmerül a kérdés, miért nem teszik ugyanezt a nagy bankok. (Tudja uram, azok mind tolvajok, zsebre teszik a hozamot, nem az ügyfél a fontos nekik.) Amikor félév múlva ki szeretnénk venni a pénzünk, és a „bróker” sugárzó arccal közli, hogy nem is kétszázezret fialt, hanem kétszázhuszonötezret írtak jóvá a számlánkon, (Tudja uram, most szárnyal a kuala lumpuri tőzsde, ezért a kamatprémium volumene differenciáltan diszlokál az arbitrázzsal. Sajnos az állam így is leszed belőle ötszázalék illetéket.) akkor a pénzt nem kivesszük, hanem rakunk még hozzá 750.000 Ft-ot, hogy „kerek legyen”. Amikor rokonainknak is ajánljuk a befektetési lehetőséget, valószínűleg akkor jön el az az elköteleződés, ahonnan már nem könnyű visszalépni, még akkor sem, amikor Juliska nénénknek nem engedték felvenni a pénzét informatikai zavarokra hivatkozva. És könnyen eljön az idő, amikor azért nem jutunk a pénzünkhöz, mert az irigy állam őrizetbe vette a brókereket, mert tönkre akarta tenni a jólműködő céget, és nem is ők károsítottak meg minket, hanem a rendőrség, és nem is a betett tízmillió forint a kárunk, hanem az a negyvenmillió, amit a számlánkon jóváírtak két év alatt az álbrókerek.

karikatúra - osztalék

Sok sértett számolt be arról, azért nem fordult ügyvédhez, szakértőhöz, rendőrséghez, mert attól tartott, nem jut hozzá a pénzéhez. Ellentmondásosnak tűnik: fizetni egy csalónak további összegeket, nehogy kárt szenvedjünk? Nem vagyok pszichológus, mégis hiszek benne, minél nagyobb döntést hozunk, annál hajlamosabbak vagyunk elköteleződni mellette. Amikor autót akartam venni, és két autó mellett hezitáltam, s miután megvásároltam az egyiket, hirtelen minden érv a megszerzett autó mellett kezdett szólni, nem is értettem, miért gondolkoztam annyit a másikon.

Elég azt tudni, hogy az elengedési zavar létező jelenség, ha valami gyanúsnak tűnik, akkor kérdezzünk meg először egy olyan kívülállót, akinek józan eszében megbízunk (ha szakértelemmel is rendelkezik, az hab a tortán.). Ha szerinte is gyanús, hamar forduljunk a hatósághoz. Akkor talán nem járunk úgy, mint az alábbi történet szereplője:

Az egyébként jól szituált (nem hülye) sértettet rávette egy csaló, hogy fektessen be egy telekbe, amelyre a csaló hatlakásos társasházat fog felhúzni a sértett pénzéből. Csaló barátunk perfektül beszélt ingatlanbizniszül, meggyőzte a sértettet, hogy egy lakás árából három lakáshoz jut, míg ő maga a telke árából szintén három lakáshoz jut, vagyis mindketten jól járnak. A csalót nem zavarta, hogy a telek nem az övé, sajnos, a sértettet sem, így fizetett. A csaló persze elverte a pénzt, majd börtönbe került, ez benne volt a pakliban. Szabadulása után véletlenül összefutott a sértettel az utcán, a sértett rögtön rátámadt, hogy tehette tönkre őt. A csaló elsírta magát, hogy a sértett ne beszéljen így, csak a pénzét vesztette el, ő bezzeg ült négy évet, mert őt is becsapta a telektulajdonos, de ha a sértett most fizet neki kétmilliót, akkor vissza fogja szerezni az elcsalt pénzt.

Önök szerint fizetett-e a sértett újabb kétmilliót a csalónak? (Költői kérdés volt.)

Mondjam írásban, vagy mutassam szóban?

Hogyan célszerű feljelentést tenni

Kedves Büntetőjogész, mondd meg nekem: írásban vagy szóban kell-e feljelentést tenni?

A büntetőeljárásról szóló törvény nem határoz meg formai kötöttségeket a feljelentés megtételéhez. Feljelentést lehet tenni írásban és szóban is. Írásbeli feljelentésnél szóba jöhet postai út, elektronikus mód, de egyszerűen bedobhatom a feljelentést rendőrségi vagy ügyészségi postaládába. Szóbeli feljelentést lehet tenni telefonon, de akár a rendőrségen, ügyészségen jegyzőkönyvbe mondva.

Van egy kedves szomszédom, aki rendőr. Szoktam is kérdezgetni tőle, mi marad az őrmesterből, ha egy cápa leharapja a lábát? … Törzsőrmester. Majd átugrok hozzá este, és egy pofa sör mellett megteszem nála a feljelentést.

Na, ezt nem tanácsolnám. A Be. 377. §-ának (1) bekezdése szerint feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni. A szomszéd lakása nem rendőrség, akkor sem, ha rendőr lakik benne. Vannak persze kivételes esetek, amikor a szolgálaton kívül lévő rendőr is intézkedhet. A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van. A hangsúly a halaszthatatlan eseten van. Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe rendőr ismerősünket szívességkérésekkel.

Jó, akkor megkérem, legalább szóljon oda a kapitányságra, hogy vegyenek előre, mert nincs időm kivárni a sort.

Ha nincs időd kivárni, amíg a kapitányságon felveszik a feljelentésed, azt tanácsolnám, inkább írásban tedd meg, amikor időd engedi.

Karikatúra: forró nyomon

Most már mindegy, tegnap este raboltak ki a nyílt utcán!

Ebben az esetben mégsem ajánlom az írásos formát. A nyomozó hatóság a feljelentés megérkezésétől számított három munkanapon belül vizsgálja meg, hogy az ügyben el kell-e rendelni a nyomozást. Az adatvédelmi szabályok szerint a biztonsági kamerák felvételeit hetvenkét óráig őrzik. Könnyen előfordulhat, mire a feljelentés postai úton megérkezik a rendőrségre, ott iktatják, kiszignálják és három munkanapon belül elrendelik a nyomozást, addigra a kamerák felvételei törlődnek. Ma már a legtöbb úton van valami biztonsági kamera, amely rögzíthette a menekülő rablót…  

Szóval, akkor jártam volna el helyesen, ha telefonon hívom a rendőröket még tegnap este?

Súlyos bűncselekménynél – amilyen a rablás is – célszerű a 112-t hívni, és akár a helyszínen megvárni a rendőröket. „Forró nyomon” ugyanis számtalan olyan halaszthatatlan nyomozati cselekményt el tudnak végezni a rendőrök, ami előre viszi az ügyet.

Akkor hülyeség írásban feljelentést tenni bármilyen ügyben is…

Nem feltétlenül. Vegyük azt az esetet, amikor rádöbbenünk, hogy a múltban megtévesztettek bennünket, csalás vagy valamilyen gazdasági bűncselekmény áldozatává váltunk, amelynek eredményét most ismertük föl. Ebben az esetben hiába is hívnánk a 112-t, egyrészt nehéz lenne telefonon összeszedetten előadni egy csődbűntettet, másrészt az okirati bizonyítékokat is célszerű csatolni, harmadrészt amúgy is azt fogják tanácsolni, tegyünk írásban feljelentést. Ilyenkor azt ajánlom, üljünk le nyugodt körülmények között otthon, szedjük össze papírjainkat, emlékezzünk vissza, ki mit ígért vagy mondott nekünk, ehhez képest mit teljesített. Írjunk le nyugodtan mindent, olvassuk át többször is, készítsünk fénymásolatot az okiratainkról, és a másolatot csatoljuk a feljelentéshez. Ha kell, vegyünk igénybe ügyvédi segítséget. Egy átgondolt, alapos írásbeli feljelentés jelentősen gyorsíthat egy nyomozást.

Na, jó, ha azt mondod, nem késő még, bemegyek a rendőrségre feljelentést tenni a rablás miatt. Hátha megvannak még azok a nyomorult felvételek, de azt megmondom, belém tetted az ideget rendesen.

Erre adok egy jótanácsot. A Be. 377. §-ának (3) bekezdése szerint a személyesen tett feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve, ha ez az eljárás érdekeit sérti. Ha ez megnyugtat, vidd magaddal a feleséged a rendőrségre…

Meg akarsz ölni? Az asszonynak azt mondtam, munkából hazafelé raboltak ki. Ha megtudja, hogy a kocsma előtt… Pfú, milyen igazad van, inkább ne szerezzenek be semmilyen utcai felvételt! Te egy zseni vagy!

Feljelent és magánvádaskodás

ahogy Törög Szultán írná

Tisztelt Nemzett Nyomózo Iroda (röviden Tisztelt Nyomi!)!

Önnök tuggyák jól, hogy tisztes(segges)séges ember vatyok, aki kajakra lehuzótt tizévet baracskán ártatlanul, és sohasem nyomot fől egyetlen bűntársamat se nem! Nadehátazértmármégiscsakna! A lallika kirabót engem, de pacekba! Ami sokk, az sokk! Tuggyák, a fütykös lalli! Evette az ősi családi ékszart, amitt még nagyfater lopott annakidejében! Addigvert a rohadék (a lalli, nem a nagyfater), amig galyra mentem, többszőrös viszaesső lettem a bárpultra esstem visza többszőr a kócsmában, ahányszorcsak fejen ütött. Aztán még úgrát is a fejimen, adíg ütőtte a vesémat, amig le nem szakatt a lépem. Az orvosi gazgató monta is, hogy mán nem élek, csakmég nem hóttam meg, mert a külsérelem belül ért! A verés azét nemláccik kívülröl semi, mert belülrő vérzek! Vérzik a szivem, és nem tugyák elálítani a nagy dobogás miat.

Tisztelt Nyomi hatóság! Kérem, hogy lallinak ne a fejit tessék ütni, mer akkór elfelejti hová ástta a fukszott! Indít ványozom, hogy gyomrozák meg bátran, akor mindent elmónd! Én törvénytisztellő ember vatyok, nem is bántotam lallikát, merttudom, hogyaz a nyomi hatóság dóga! Nem vatyok egy boszúálló, de ő követte el a Kenedi gyilkoságot is! Eztet nem azér mondóm, hogy bemárcsam, csak siesenek őt megkutatni házban, mert a végin gyósan elaggya a félve örzőtt családi ékszarom, és akor nem túdom megadni belőle a tartózásom a dezsőkének.

Tisztelt Nyomi hatóság! Tudomén, hogy arnybúl van a szivük gyökerig, deha házasulnának csakhozzám fórduljanak gyűrűér.

Tíz telettel: Törög Szultán

Nos, ha túlzásnak tűnik is, de aki bűnügyekkel foglalkozik, olvas néha ehhez hasonlót. Egy ilyen ügyben a nyomozó hatóság bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította a feljelentést, egy másik ügyben viszont indult nyomozás, és „Lalikánál” meg is találták a feljelentő „ősi” ékszerét.

Akkor nyilván hibázott a nyomozó hatóság, amikor az első esetben elutasította a feljelentést, nem? Nem. Az az igazság, hogy míg a gyanúsított akár hazudhat is, a feljelentőnek, a sértettnek mindig csak az igazat szabad állítania.

Tudom én, hogy a nyomozó hatóság nagyobb erőkkel nyomoz egy rablás esetén, mintha csak lopás vétsége a feljelentés tárgya. De ha nem raboltak ki, „csak” megloptak, akkor sem állíthatom, hogy rablás történt, ha úgy gondolom, hogy egy „kis” lopásnál soha nem lesz meg a tettes. Ha egy pofont kaptam, azt nem nagyíthatom fel emberölés kísérletéig, még ha ez jobban megmozgatná is a rendőrség fantáziáját. Nem tupírozhatom fel a cselekményt, ha nagyon dühös vagyok az elkövetőre, amiért engem, sőt, ENGEM mert megkárosítani!

Gondoljunk arra, hogy a nyomozó hatóság látott már néhány bűncselekményt, és nem a meggyőző képességünkön múlik, elhiszi-e, hogy valakinek a fején ugráltak, miközben nincs látható nyoma. Higgyük el, nagyon kínos, amikor az elkövető pénzbüntetést kap lopásért, a sértett pedig szabadságvesztést hamis tanúzásért egy másik eljárásban.

Derült égből végrehajtás avagy új csalási forma kezd elterjedni

  • Jó napot kívánok! A Malafide Önálló Bírósági Végrehajtó Irodából beszélek.
  • Jó napot kívánok!
  • Dr. Malafide János végrehajtó vagyok. Kivel beszélek?
  • Törődömné Kredulusz Margit vagyok…
  • Nem tetszett befizetni a közműszámlát, és most végrehajtás van folyamatban.
  • Az lehetetlen, tetszik tudni, a számlákat a férjem szokta… Nem is tudom, mostanában olyan feledékeny alelkem… Leugrott a közértbe, ha fél óra múlva…
  • Hivatalos végrehajtási eljárásról van szó. Először is ellenőriznem kell, kivel beszélek!
  • Hát velem, Törődömné Kredulusz Margittal…
  • Jó, jó, de az anyja nevét és a lakcímet is kérném!
  • Jaj, Istenem! Mi is kell? Ja, az édesanyámat Csöröge Margitnak hívták, ő utána kereszteltek Margitnak. A lakcímem pedig Budapest, XIV. kerület, Aszteroida köz 90. X. emelet 107-es ajtó.
  • Pontosan. Nincs itt tévedés, ezen a címen van a közműtartozás, még hozzá, egy pillanat… lapozok, 37.000 Ft elmaradás, plusz 13.000 Ft késedelmi kamat, plusz 20.000 Ft végrehajtási díj, valamint 5.000 Ft illeték. Az annyi… mint… 75.000 Ft kereken.
  • Jaj, Istenem, az én drága Bélám, egyszer a fejét is…
  • Jó, jó. Itt van előttem a 17. számú ingatlanárverési hirdetményi űrlap…
  • Ár-vere-zés? Édes Istenem, na, jöjjön haza az a disznó! Várjunk csak, hogyhogy árverezés? Mit akarnak árverezni? Nem is kaptunk semmit!
  • Háromszor jártunk maguknál. Senki nem nyitott ajtót…
  • Tudja, kedveském, gyakran megyünk piacra, meg a boltokba. Kisnyugdíjasok vagyunk, meg kell fogni a pénzt, mindent ott veszünk, ahol a legolcsóbb.
  • Jó, jó, de attól a számlákat be kéne fizetni. A lényeg, hogy hivatalosan meghirdetjük a lakásukat árverésre.
  • Jaj, Istenem, mindjárt elájulok. Nem kaphatnék egy kis haladékot?
  • Itt van előttem a végrehajtási lap, minket is ellenőriz a bíróság. Ha nem indítom el még ma, én kerülök bajba. Szóval, egyórán belül küldök valakit a lakásukra, ha megvan a pénz, akkor leállítom, ha nincs, akkor…
  • Ó, Istenkém! Meglesz a pénz, csak ne árverezzék el a lakást! Egy élet munkája! Szólok a vejemnek, és hozza a pénzt. Olyan rendes fiú, a BRFK-n most léptették elő századossá… Hé, fiatalember! Most meg miért csapta le a telefont? Jaj, Istenkém, pedig olyan rendes embernek tűnt.

Most, amikor végre szűkösebb idők járnak az „unokázós csalókra”, az elkövetők módszert váltottak. Az unokán kívül mi az, amivel egy idős emberre a legjobban rá lehet ijeszteni? Azzal, hogy elveszíti a lakását, idős korára az utcára kerül. Ezt használják ki lelkiismeretlen csalók, akik bírósági végrehajtónak adják ki magukat, és így próbálnak megkárosítani idős (és kevésbé idős embereket).

Ehhez nem kell más, mint határozott telefonos fellépés, utalgatás valamilyen számlatartozásra (jut eszembe, befizettem a januári villanyszámlámat?), valamint az, hogy az emberek általában bíznak a hatóságokban. Ha megnézzük a fenti beszélgetést, láthatjuk, hogy a sértett maga közölte a címét az álvégrehajtóval. Mi szüksége volt a csalónak a sértett anyja nevére? Semmi, illetve annyi, hogy megszoktuk, hogy a hatóságokat általában érdekli az anyukánk neve, tehát ő is megkérdezte.

Egy végrehajtási eljárás soha nem jön jól, legkevésbé, ha „derült égből” jön. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályozza a végrehajtás menetét. (Bárki ingyen hozzáférhet a Nemzeti Jogszabálytárban.) Jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé a végrehajtási eljárás elemzését, de higgyék el, egyetlen végrehajtási eljárás sem jöhet derült égből, azt megelőzi valamilyen másik eljárás (bírósági, közjegyzői stb…), amelyről minden adós értesül.

Készítsük fel idős szüleinket, nagyszüleinket az ilyen csalásokra. Nagyon jól jöhet egy légből kapott rendőr hozzátartozóra való hivatkozás. Egy igazi végrehajtót ez nem riaszt vissza, de az álvégrehajtók nem szívesen mennek házhoz egy rendőrhöz a pénzért…

JÖN: Feljelent és magánvádaskodás